1963-ban bízták meg a gyár igazgatásával, öt évvel később pedig az érdi üzemet is átvette. Nagy tervei voltak, szerette volna korszerűsíteni és összevonni a két létesítményt, növelni a termelést, de a vállalat másként döntött: a törökbálinti téglagyárat fejlesztették, Érden és Százhalombattán pedig csökkent, majd végképp megszűnt a munka.

Praczkó József 1997-ben, a törökbálinti téglagyár igazgatójaként vonult nyugdíjba, de ezt követően is gyakran keresték fel és kérték ki véleményét szakmai kérdésekben.
Ha csak tehette, segített másokon. A város korai fejlődési szakaszában, amikor nagyon nehéz volt építőanyaghoz jutni, gondoskodott róla, hogy a battai építkezők számára mindig legyen tégla, de más területen is megmutatkozott erős lokálpatriotizmusa és baloldalisága. A téglagyárban bekövetkezett leépítéseknél nem hagyta sorsukra az embereket, segített megoldást találni, hogy ne maradjanak munka és jövedelem nélkül. Közvetlensége, őszintesége, tisztessége miatt köztiszteletben állt, 2005-ben díszpolgári címmel tüntette ki az önkormányzat.

A közéletben csak háttérszerepet vállalt, és annak ellenére, hogy gyakran szántak neki várospolitikai vezető pozíciót, ő ezt sosem fogadta el. Nyugdíjasként a család volt számára a legfontosabb, igyekezett minél több időt tölteni feleségével, valamint a fővárosban élő gyerekeivel és unokáival.

Kérésére szűk családi körben helyezik örök nyugalomra.