A nyár folyamán két korosztály töltött egy-egy hetet a könyvtárban. Legfőbb célunk az volt, hogy a gyerekek megismerkedjenek a környékünkön gyűjtött mezőföldi népmesékkel. E népmeséken keresztül tanulták meg a népmesei formulákat, ismerték meg jellegzetes szereplőit és történéseit. A mesélés hagyományos módja - nem könyvből, hanem élő szóval- elérte azt a célt, hogy aktív alakítói lettek a mesének. A meséket dramatizáltuk, eljátszottuk meseposztóval, s ez által eggyé váltak vele. A kicsik (6-8 évesek) megtanultak egy hosszú láncmesét, a nagyok (9-12 évesek) kedvenc meséjüket dolgozták fel, és önállóan mesélték el meseposztón. Az együttlét fontos eleme volt még a népi játék. Sok olyan játékot sajátítottak el, amit sokáig fognak még játszani otthon és a könyvtárban. Minden nap játszóházzal zárult, így soha nem mentek haza üres kézzel. Az együttlét csodálatos volt, a közös élmények összekovácsoltak bennünket. Meséink lelkük mélyére ágyazódtak be - nem fogják elfelejteni, hiszen őseink szavai, üzenetei ezek. Hagyományaink nélkül gyökereink sincsenek.

Köszönöm a gyerekeknek, hogy velem meséltek. Köszönöm vándor mesemondóinknak, hogy erre jártak: Agócs Gergőnek, Tóth Krisztának, Flackeinsein Annának, Ser Gergelynek és Vasáros Ferencné Mártinak. Nagy Anikónak, akinek játékfoglalkozásai alatt elrepült az idő.
Külön köszönöm kollégáimnak, Tóth Katalinnak és József Rozsnyai Júliának, akik segítségével múltunkat idevarázsoltuk a könyvtárba.

Kedves Gyerekek, ne feledjétek, találkozunk a Mesedélutánokon!

Sárkánymentes iskolaévet mindenkinek: