Jelenleg 64 laboratórium foglalkozik világszerte a közelmúlt egyik legszenzációsabb régészeti, embertani leletével. 1991 szeptemberében egy nürnbergi nyugdíjas hegymászó az olvadó gleccser-jégben egy emberi testre bukkant. A helyszín az Olaszország és Ausztria határvidékén fekvő Ötz-völgyi Alpok. A találási hely alapján Ötzinek nevezték el a mindössze 160 cm magas, kb. 45 kg súlyú szakállas, sötét hajú, 47 évesen elhunyt férfit. Hihetetlen véletlenek sorozata kellett ahhoz, hogy maga a test, a bőrből és növényi anyagokból készült ruházat is napjainkig megmaradjon, sőt napvilágra is kerüljön.
A gyomrában talált 35-féle különböző virágpor elemzése alapján megrajzolhatóvá vált Ötzi utolsó napjának története. Az 5300 évvel ezelőtti tavaszi napot az 1200 méter magasan fekvő falujában kezdhette, majd felmászott a 2500 méter magason fekvő fenyőerdőig. Valószínűleg üldözői elől próbált egérutat nyerni. Utoljára mohába csomagolt gímszarvashúst evett. Életét a hátába kapott, egy verőeret felszakító kő nyílvessző olthatta ki.
Ötzi teste 1998 óta az olaszországi Bolzano Régészeti Múzeumában látható egy mínusz 6 Celsius fokos hőmérsékletű vitrinben. Fűvel töltött medvebőr cipője, bőrnadrágja, szőrmekabátja, háncs-esőköpenye, nyírfakéregből készült parázstartója, bőr hátizsákja, kőpengés tőre, félkész íja ugyanitt látható.
Életéről és haláláról már több film készült. Ötzi használati tárgyai erős impulzust adtak a kísérleti régészet művelőinek is: már többen sikeresen átkeltek gyalogosan az Alpokon az Ötzi öltözete alapján készített ruházatban és felszereléssel.
