Hogy valamit tenni kellene, arra egy 2003-ban végzett epidemiológiai vizsgálat eredményei döbbentették rá az önkormányzatot. Egészségtelenül él, és beteg a város lakosságának jó része, az elhízás, a mozgásszervi és légúti betegségek már a fiatal korosztályt is súlyosan érintik. Az egészségnevelési program előkészítését egy szakemberekből álló, hatfős munkacsoportra bízták, ők pedig igyekeztek minél több véleményt megismerni.

A nyolcadikos tanulóknak számos mondanivalójuk akadt a témával kapcsolatban. Egyebek között elhangzott, hogy sokan unatkoznak a nyári vakáció idején, jó lenne számukra értelmes, érdekes és főleg, olcsó napközi elfoglaltságot szervezni. Fel kellene újítani a Hága László út melletti sportparkot, és meg kellene oldani, hogy autóval ne lehessen bejárni a területére, hiszen már arra is volt példa, hogy valakit majdnem elütöttek kosárlabdázás közben. Általában több hasonló területre lenne szükség a városban, mert a szabad, spontán mozgásra – biciklizésre, focizásra – nincs lehetőségük az iskoláskorú gyerekeknek. A parkokból és a járdákról többnyire elzavarják őket, mondván, veszélyeztetik a kicsiket, zavarják az idősebbek nyugalmát.

Nagy kérdés, hogyan lehetne népszerűsíteni a fiatalok között a mozgást, az egészséges életmódot. Elhangzott, hogy többségük nem olvas, és „cikinek” tartja, ha valaki a városi tévét nézi, vagy a helyi filmszínházba jár. De „ciki” a gyógytorna, sőt sokak számára az úszódressz is. Mint oly sok más területen, a változásnak itt is a fejekben kell elkezdődnie. Minden jó tanácsnál többet ér a pozitív példa, és ebben óriási szerep hárul a szülőkre, a pedagógusokra, sőt, a médiára is. Előrelépést persze nemcsak a látványos, demonstratív akcióktól lehet várni. Ezt már egy pedagógus fogalmazta meg. Sokat jelenthet egy jól karbantartott erdei sportpálya, könnyen hozzáférhető teniszpálya vagy pingpongasztal is. Hogy ne csak azok jussanak mozgási lehetőséghez, akik versenyszerűen akarnak sportolni. Mert a battai egyesületekre bizony ez az elvárás a jellemző. Az önkormányzatnak azt is tisztáznia kellene, mennyire lehet akadálya az egészségre nevelésnek a pénz. Az iskolákban ugyanis megvan a kapacitás a jelenlegi kettő helyett több testnevelésóra, illetve tanórán kívüli sporttevékenységek szervezésére, a feladatfinanszírozás bevezetésével azonban ezek a lehetőségek is beszűkültek.

A strandbérletért tartott futóakciókat jónak tartják a gyerekek. Persze, nem mindenki szeret szaladni, ki lehetne bővíteni ezeket a lehetőségeket. Általában arra kellene törekedni, hogy ne csak nézői, hanem résztvevői lehessünk az eseményeknek, például a Summerfest alatt. És a motiváció? A gyerekek szerint a tudat, hogy a mozgástól egészségesebbek leszünk, nekik kevés. Szeretik viszont a kézzel fogható nyereményeket, a szereplést és a tanításmentes napokat…

Szüleikkel szemben nagyon megértők, természetes, hogy fáradtak a napi nyolc-tíz óra munka után, mint ahogy az is, hogy a pihenés egyet jelent a tévé elé heveréssel.

Hogy változtatni kellene, abban mindenki egyet ért, ötletekben sincs hiány. Talán leginkább azzal a pedagógus véleménnyel lehet egyet érteni, hogy ha fontosnak tartjuk a nevelést, azt legalul, az óvodákban, az iskolákban kell kezdeni: egészséges ételekkel és sok, örömmel végzett mozgással.