Június 12-én reggel vonattal utaztunk 27 gyermekkel és 18 felnőttel. Reménykedtünk, hogy a nemrég beindított legkorszerűbb vonattal „A PIROS VONATTAL” megyünk, de szomorúságunkra nem az érkezett be reggel a vasútállomásra. A jókedvünk azért nem múlt el, így aztán „felmásztunk” a régi kabinos szerelvénybe.

A Tropicárium bejáratánál kíváncsian várták a gyermekek, vajon milyen érdekességek lesznek, hiszen sokuk életében először látogatott el ide.
Leírhatatlan csodálkozással fogadták az elénk táruló látványt. Azt sem tudták hirtelen melyik akváriumhoz siessenek.
Az akváriumok után újabb meglepetés várta őket, hiszen egy pillanat alatt trópusi esőerdőben találták magukat.
A merészebbek átélhették a trópusi vihar izgalmait. Az esőerdő után ismét halacskák lakóhelyeit figyelhettük meg.
A legtöbb időt a víz alatti alagútban töltöttük. Csillogó szemmel figyelték a nagytestű cápákat és rájákat, ahogy úszkáltak a fejük fölött.
Az akváriumokban varázslatos vízi világ tárult a szemünk elé, érdekes növények, szivárványszínű halacskák.

A rájákat óvatosan meg lehetett cirógatni, a bátrabbak meg is tették.
A vonatindulásig még volt egy kis időnk, Gabi néni meghívott mindenkit egy fagyira, és a Campona mellett épített érdekes játszótéren a gyerekek fáradhatatlanul szaladgáltak, hintáztak, mászókáztak, csúszdáztak.

Összeszedtük a hátitáskákat, és elindultunk a vonathoz, amit nagy örömujjongás fogadott, ugyanis a várva várt „PIROS VONAT” futott be a megállóba. Ez volt aztán a kirándulásunk végére a korona! A nagyobb gyerekek egész úton nézegették és csodálták a vonat szép és korszerű berendezését, míg a kicsik elaludtak.

Az állomásról gyalogosan indultunk az óvodába. Az út felénél már minden felnőtt egy-egy gyermeket cipelt az ölében. Az ebédet csöndben fogyasztották, és fáradtan hajtották álomra fejecskéjüket. Még a következő héten is a tropicáriumi élményeiket mesélték.