Köszönetet szeretnék mondani azoknak a Forrás pedagógusainak, akik gyerekeinket az egész éves munka után még táborba is elvitték. Édesapám Hajdúböszörményben lakik. Adva volt a lehetőség, hogy ne csak az édesapámat, hanem a fiamat is meglátogassam. Szombat este érkeztünk a gyönyörű, árnyékos, fajátékokkal, faházakkal teli Mákvirág táborba. Csodálatosan elvarázsolt a hely, hisz tisztaságot, boldog, nevetős gyerekeket és pedagógusokat láttam. A tábor lakói éppen az udvaron vacsoráztak, a Hajdúságra jellemző "öhönt" ették. Kint, bográcsban főzték. Ennek a sok apró gyereknek még palacsintát is sütöttek. Az udvaron a sátorban szólt a zene, aki éppen nem evett, az már táncolhatott is. Józsi bácsi bennünket is szívesen invitált, és kérte, nézzük meg, mit tanultak gyerekeink egy hét alatt. Csodálatosan gazdag műsort láttunk. Nemcsak a gyerekek, de a pedagógusok is készültek műsorszámokkal. Minden kis altáborlakó díjat kapott, és minden gyerek szemében láttam a csillogást, láttam a kacagásukat, a tánc iránti szeretetüket. Hogy egy hétig jól érezték magukat, az számomra nem volt kétséges. A táncot játéknak fogják fel, és játszva mindent el lehet érni a gyerekekkel.
Még egyszer köszönöm a pedagógusoknak a nagyszerű munkát, és jövőre már bátrabban engedem gyermekemet, hiszen tudom, hogy milyen nagyszerű helyre megy, és milyen nagyszerű emberek között nőhet fel.
