Február 4-én, mint minden hónap első hétfőjén ismét találkoztak a Dunamenti Hőerőmű Nyugdíjasklub tagjai. Meglepetés várta őket. Az I. Számú Általános Iskola 8. osztályos diákjai varázsoltak báli hangulatot palotásukkal. Csillogó szemű, izgatott diákok, könnyes szemű, boldog idős emberek találkozása volt ez.
Az elmúlt év nőnapján öt fiú az akkori 7. b-ből elhatározta, hogy apró ajándékkal, kis műsorral köszönti az idős nyugdíjasokat. Akkor ezek a fiúk megéreztek valamit: a könnyeiket törölgető, csak rájuk figyelő emberek meleg szeretetét. Megérezték, hogy mit kaptak cserébe a megtanult versért, a kedves köszöntőért. Azonnal elhatározták, hogy ide vissza fognak jönni. Anyák napján már tizenhárman voltak. A kedves műsor, a mosoly, a felcsattanó taps,
ismét elvarázsolta mindkét korosztályt.
A palotást már harmincnégy gyerek mutatta be. Lehet, hogy nem is olyan kemény, lelketlen ez a korosztály? Lehet, hogy csak meg kell mutatni nekik, hogyan kell odafigyelni egymásra, a felnőttekre, az idősekre. Lehet, hogy ők is boldogok, ha úgy látják, munkájuknak eredménye van, hisz olyan sokan figyelték őket, és csak őket! Őket, akik nem profi táncosok, nem válogatott versmondók, talán a tanulás is kicsit nehezebben megy néhányuknak. Most keményen dolgoztak, mert ezt a szereplést ők akarták.
Lehet, hogy a felvételi eredmények nem kápráztatják el a szülőket, nevelőket. Egy biztos: ezek a nyolcadikos gyerekek emberségből, odaadásból, odafigyelésből jelest érdemelnek. Köszönjük Nekik!
