Nagy kő esett le a szívünkről: végre (legálisan is) olvasható magyarul a Harry Potter sorozat 7. – a hírek szerint, utolsó és egyben legijesztőbb, leghátborzongatóbb – része. Van benne árulás, ármány, telepátia és halál, bár akad olyan is, aki rossz volt (vagy úgy hittük), és jóvá lett. Ezeket a fordulatokat ugyan már megszokhattuk a korábbi részekben is, de a harc most a végsőkig éleződik jó és gonosz között, nincs mese: el kell dőlnie a csatának. A Harry Potter történetek a különleges tárgyak történetei is: a kedvencem Hermione térbővítő bűbájjal kezelt apró retikülje, amiben elférnek a több hónapnyi bujkálás kellékei, beleértve a sátrat is. A regényfolyam utolsó részében a horcrux-okat (lélekszilánkokat hordozó tárgyakat, kivételes esetben élőlényeket) kell felderíteni és elpusztítani, valamint a három Halál Ereklyét, amiket a gonosz elleni küzdelemhez használnak fel. Ezzel a szerző egyúttal feldobja a „Gyűjtsd össze mind!” labdát is, ami igen előrelátó cselekedet, ha a könyvet, majd a filmet követő merchandising (méregdrága műanyag utánzatok, gyorsételhez kapható ajándékjátékok stb.) szempontjából nézzük.
Feltétlenül meg kell említeni Tóth Tamás Boldizsárt, a sorozat magyar fordítóját. A mai napig számtalan (többnyire) amerikai film magyarítása kötődik hozzá, de a hírnevet a Harry Potter-sorozat hozta el számára. Ez nemcsak a könyv sikerének, hanem a fordításhoz szükséges leleménynek is köszönhető. Egy interjúban elmondta, élvezte, amikor Rowling szó- és stílusjátékát kellett magyarra átültetnie, esetenként egyenesen új szavakat alkotva. Mint például a „hoppanálás” és „dehoppanálás”, ami „megjelenést” illetve „eltűnést” jelent.
Végül eljő a végső összecsapás, ami immár hét köteten keresztül érlelődött: ez jó alkalom arra, hogy Harry összefoglalja a történteket, levonja a tanulságokat és elvarrja a szálakat. Ezt már csak az epilógus követi. De azt nem mondom meg, miről szól…
