Nap mint nap tucatszám bombáznak bennünket jobbnál jobb ötletekkel, tanácsokkal barátaink, félismerõseink, sõt idegenek is. Például, hogy messzebb ne menjek, amit éppen olvas, szintén egy ellenállhatatlan ajánlat. Hogyan tudjuk eldönteni a sokféle lehetõség közül, melyik az igazi? Most melyik könyvet is vegyem meg? Hiszen az ajánló, tanácsoló barát szavai, vagy a szép, színes újság vagy tévéhirdetés megannyi meggyõzõ érv.

Valami alapján mégis döntünk. És ez nem más, mint tapasztalataink és megérzéseink keveréke. Kurt Tepperwein könyve ahhoz segíti Olvasóját, hogy ezek az ösztönös, megfoghatatlan és homályos érzések tapinthatóvá, láthatóvá váljanak. Megmutatja, hogyan tudjuk fejleszteni, mindennapjaink részévé tenni az egyébként is bennünk szunnyadó képességet. Ígérete szerint már-már paranormális képességeket hívhatunk elõ magunkból, mint az álomlátás, távolba látás vagy távolba érzés. Illetve azt mondja, ezek a képességek megvannak bennünk, csak az évek során annyi minden rakódott rájuk, hogy észre sem vesszük vagy nem hisszük el, mert keveset tudunk róla.

Ennyit a tartalomról, és egy keveset a formáról: a könyvben szereplõ néhány festmény (pihenõforduló a sorok között) olyan festõktõl, akik meghallották, és meghallgatták saját belsõ hangjukat: Monet, Seurat ...