A februári testületi ülés elé került a helyi sport támogatásáról szóló rendelet megalkotása. Ebben szerepelt egy pont, az utánpótlás-nevelés és versenysport támogatása. Arról most nem beszélek, hogy a kettő egy pontba elvileg nem kerülhet, vagy helytelen, ha mégis odakerül, viszont nagyon elgondolkoztatott. Erről szeretnék most szólni.
Versenysport. Számos, élesen ellentétes vélemény fogalmazódik meg ezzel kapcsolatban. Mennyire támogassa az Önkormányzat a versenysportot?
Van, aki azt mondja, az nem feladata, van, aki a múlt szép emlékeit idézi, amikor Sportváros címet nyertünk, és számos sportágban rangja volt Százhalombattának.
Amíg a fiatalok Százhalombattán járnak iskolába, testnevelésük, sportolásuk, akár versenyzési lehetőségük, fejlődésük biztosított. Kiváló edzők keze alatt szépen fejlődnek, és országos szinten is jelentős eredményeket tudnak felmutatni. De mi van az iskola után? Számos példa mutatja, hogy ezt követően a fiatalok sportkarrierje megtörik, nem tudnak lépést tartani az élmezőnnyel, és nem kerülnek a hőn áhított csúcsra.
Mi ennek a magyarázata? Szerintem az, hogy ma már a versenysportolót menedzselni kell. Anélkül nincs további fejlődés, anélkül nincs előrelépés. Ma már egyetemeken képezik a menedzsereket, ez egy külön tudomány. Nem elég a tehetség, az akarat, nem elég az esetleges szülői pénztárca, nem elég az önkormányzati támogatás, nem elég a jó edző. A versenysport ma már menedzselés nélkül nem létezik. Ez vonatkozik az egyéni- és a csapatsportra egyaránt.
Véleményem szerint ezt valamelyik élegyesülettel kötött szerződéssel lehet biztosítani. Akár a kézilabdára, akár az úszásra vagy a teniszre gondolok, egy jó szerződés sokat lendítene a sportolón és edzőjén is. Az edző is sokat profitálhatna egy ilyen szerződésből, hiszen ő maga is fejlődhetne, tanulhatna. A legjobb, a legtehetségesebb fiatal bekerülhet az élvonalba, az "élegyesület" pedig kölcsön adná nem kellően foglalkoztatott sportolóit. Mindenki jól járna.
Természetesen lehet, hogy ezzel nem találtam fel a spanyolviaszt. Jelét azonban nem látom, hogy ezzel a lehetőséggel élni próbálnának a helyi sportvezetők. Úgy gondolom, meg kellene kísérelni, és ebben az esetben mind gyakrabban hangzana fel a: hajrá, Batta !
Van, aki azt mondja, az nem feladata, van, aki a múlt szép emlékeit idézi, amikor Sportváros címet nyertünk, és számos sportágban rangja volt Százhalombattának.
Amíg a fiatalok Százhalombattán járnak iskolába, testnevelésük, sportolásuk, akár versenyzési lehetőségük, fejlődésük biztosított. Kiváló edzők keze alatt szépen fejlődnek, és országos szinten is jelentős eredményeket tudnak felmutatni. De mi van az iskola után? Számos példa mutatja, hogy ezt követően a fiatalok sportkarrierje megtörik, nem tudnak lépést tartani az élmezőnnyel, és nem kerülnek a hőn áhított csúcsra.
Mi ennek a magyarázata? Szerintem az, hogy ma már a versenysportolót menedzselni kell. Anélkül nincs további fejlődés, anélkül nincs előrelépés. Ma már egyetemeken képezik a menedzsereket, ez egy külön tudomány. Nem elég a tehetség, az akarat, nem elég az esetleges szülői pénztárca, nem elég az önkormányzati támogatás, nem elég a jó edző. A versenysport ma már menedzselés nélkül nem létezik. Ez vonatkozik az egyéni- és a csapatsportra egyaránt.
Véleményem szerint ezt valamelyik élegyesülettel kötött szerződéssel lehet biztosítani. Akár a kézilabdára, akár az úszásra vagy a teniszre gondolok, egy jó szerződés sokat lendítene a sportolón és edzőjén is. Az edző is sokat profitálhatna egy ilyen szerződésből, hiszen ő maga is fejlődhetne, tanulhatna. A legjobb, a legtehetségesebb fiatal bekerülhet az élvonalba, az "élegyesület" pedig kölcsön adná nem kellően foglalkoztatott sportolóit. Mindenki jól járna.
Természetesen lehet, hogy ezzel nem találtam fel a spanyolviaszt. Jelét azonban nem látom, hogy ezzel a lehetőséggel élni próbálnának a helyi sportvezetők. Úgy gondolom, meg kellene kísérelni, és ebben az esetben mind gyakrabban hangzana fel a: hajrá, Batta !
