Hajnali három óra, csörög a telefon! Ki az? A francba már megint esik valami, be kell mennem.
Beérkeztünk mind a tízen, a Józsi már egyből a szeméttelepre ment keverni az anyagot. A Lajos eligazítja a csapatot, és már indulunk is, mindenki a szokott útvonalára. Először az autóbusz útvonalakat kell járhatóvá tennünk, az a legfontosabb, ha azzal kész vagyunk, mehetünk a többi utcába.
Kezdek a Dünafüredi úton, végig az Erkel körúton, nagyon csúszik. A körforgalomban teszek három kört, még így sincs semmi látszatja. Megyek tovább. Damjanich utca, Vasútállomás, buszforduló, vissza a Vörösmarty utca, Erőmű út, itt is három kör a körforgalomban. Csenterics út, vissza a Borostyánon a 6-os bekötőúton majd a Gyertyánfa utcán.
Már megint az út mellett parkolnak. Alig férek, és még vigyázzak, nehogy a só tönkretegye az autókat. De beültetném az ott parkolót! Tudja meg, milyen egy hat tonnás kocsival jégen szlalomozni.
Hága László utca, Damjanich utca, kész az első kör.
Az Erkel körúton elfogy a só, irány a szeméttelep, amíg a Józsi megrakja a kocsit, megérkezik a Zsolti is. Ő már másodszor jön anyagért, nagyon csúsznak a járdák is. Panaszkodik, hogy a Damjanichon egy csomó helyen a járdán állnak az autók, nem tudja megszórni. Aztán majd jönnek panaszkodni, hogy a SZÁKOM nem csinál semmit.
Józsi végzett a pakolással, folytathatom. Sietni kell, lassan mennének a buszok, és még mindig tükörjég minden. Nem akar olvadni. Cudar idő van. Mikor jutok a lakótelepre? Még végig kell szórnom a Bólyai, Tóth László, Irinyi, Jedlik utcákat, a Kodály sétányt, és az ottani parkolókat. Talán végzek, mire felébrednek az emberek.
