1913-ban, Ferenc József idején született Százhalombattán, átélte az első világháború szenvedéseit, az őszirózsás forradalmat, Kun Béla, majd Horthy Miklós kormányzását. Részt vett az első közösségi ház megépítésében, ő volt az első színpadi rendező, a két világháború közötti ifjúság szellemi vezetője. A második világháborúban amerikai fogságba esett, és amikor 1946-ban hazatért, a faluban nem voltak termelőeszközök. Az újonnan földhöz jutott emberek őt bízták meg a földek kiméretésével, a mezőgazdasági munka újbóli megszervezésével. Bármit is tett a falu érdekében, soha egyetlen fillért nem kapott, és nem fogadott el érte.

Az 1956-os forradalom napjaiban részt vett a Szovjet Hősi Emlékmű ledöntésében, majd a Tanácsházán segítette a magára maradt vb titkár, Maráczi Lajos munkáját. Őt választották meg a Nemzeti Bizottmány elnökévé. 1957. március 8-án letartóztatták. Előzetes letartóztatása alatt megfordult az Aradi utcai Főkapitányságon, a kistarcsai táborban és a Kozma utcai gyűjtőfogházban. A falu lakossága több oldalas aláírási ívvel tanúsította, hogy - mint a Nemzeti Bizottmány elnöke - tisztességesen és körültekintően intézkedett. 1958. január 30-án a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvétel bűntettében egy évi börtönbüntetésre, vagyonelkobzásra és pénzbüntetésre ítélték. Büntetésébe beszámították az előzetesben eltöltött időszakot. Szabadulását követően családjának élt.

Továbbra is fokozottan figyelték, zaklatták, munkát nehezen kapott, gyermekei továbbtanulását akadályozták. 1990-ben semmisnek nyilvánította az ítéletet a Pest Megyei Bíróság. 2006. október 23-án, az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulója alkalmából rendezett városi ünnepségen fia vette át nevében a képviselő-testület által alapított emlékérmet, majd 2007 márciusában a város díszpolgára címet. Kilencvennégy évesen indult el az utolsó útra, ő volt a város legidősebb férfija. Temetését november 15-én, 11 órakor tartják.