A megemlékezők elénekelték a himnuszt, majd felvételről meghallgatták Dusa Lajos végtelen kötél című költeményét Dinnyés József előadásában.

Wittner egyebek mellett kifejtette, hogy ismeretei szerint a forradalmakat ellenforradalmárok szokták leverni és nem fordítva. Most pedig – bár tizennyolc év telt el – bátornak nevezik azt a politikust, aki ellenforradalomnak minősítette 1956-ot. Szólt az ötvenegy éve történt borzalomról, ami az alvó fővárosra zúdult, a szovjet tüzérség pontos találataira, amiket csak az árulók irányíthattak. Beszélt az 1956. december 8-i provokációról Salgótarjánban, amikor százharmincegy bányász véráldozatával tudták csak megtörni a sztrájkot. Párhuzamot vont az egykori karhatalmisták megtorlásai és az előbb kitüntetett, majd elbocsátott Gergényi Péter tavalyi, rendőri akciója között. Aki most jól megvan utazási irodájának élén. Reagált Kuncze Gábornak azon kijelentésére, hogy „nem kell ilyenkor az utcára menni”. Pedig a forradalmak, tüntetések színhelye csakis az utca lehet. Igaza lett Nagy Imrének - vélekedett -, aki attól tartott, hogy azok fogják rehabilitálni, akik a kötelet a nyakára tették. Szükség van a lyukas nemzeti zászlóra – hangsúlyozta -, mert forradalmunk jelképe. És bár a forradalmárok kegyhelyeinek számító színhelyeket le akarják dózerolni, bízik benne, hogy a fiatalok fogják újból magasba emelni a lobogót.

Nagyné Nagy Mária elmondta Arany János A walesi bárdok című balladáját, Jobbágy Miklós imát olvasott fel a hősi halottakért, és elhangzott vitéz Horváth László Halál című verse Lengyák Brigitta előadásában. A megemlékezők mécseseket és virágokat helyeztek el a Kopjafa előtt, az ünnepséget a Szózat és a Székely Himnusz zárta.