A megemlékezésre nem a szokott helyen, a ’48-as emlékműnél került sor, mivel ott éppen kerítést építettek. A résztvevők elénekelték a Himnuszt, majd az egyesület elnöke, Tóth Ernő felidézte a kivégzés szívszorító történetét. Egyebek mellett azt is, hogy Leiningen-Westerburg Károly a bitófa előtt visszautasította a vésztörvényszék hamis vádját, miszerint Buda bevétele után osztrák tiszteket végeztetett volna ki. Vécsey Károly, az utolsó a sorban, nem lévén kitől elbúcsúznia, megcsókolta Damjanich kezét. Szólt Batthyány Lajos egykori miniszterelnökről, aki lecsillapította Jánosházán a lázongókat, akik a foglyok erőszakos kiszabadítására készültek.

Illéssy Mátyás plébános Ézsaiás könyvéből idézte az Úr szolgáiról szóló éneket, és párhuzamba állította őket a hazájukat, nemzetüket, kereszténységüket híven szolgáló hőseinkkel, mártírjainkkal, akik a vesztőhely felé vezető úton sem adták fel elveiket, meggyőződésüket. Kifejtette, hogy a jelenlegi oktatáspolitika és hedonizmust sugalló média mellett nehéz állhatatosságra, keresztény erkölcsiségre, a hősök példamutatására nevelni az ifjúságot. Mégis bízik a tiszta eszmék kibontakozásában Százhalombattán is.

A megemlékezés végén a megjelentek virágokat és mécseseket helyeztek el a Petőfi szobornál, és elénekelték a Szózatot.