Az ünnepséget Illéssy Mátyás plébános és Sárosi Gábor lelkész ökumenikus imája nyitotta meg. A plébános egyebek mellett kifejtette, hogy a kereszténység és a nemzetté válás elválaszthatatlan egymástól. Isten segítségét kérte, hogy a nemzet feltámadjon, és újból rátérhessen arra az útra, amelyet Szent István jelölt ki számára. A református lelkész Mózes imáját idézte, és hozzátetette, Isten emberének vallomása nagy erőt nyújt valamennyi hitvallónak, az elesett katonák leszármazottainak is. Mindkét egyházi személyiség fohászkodott a tanuló ifjúságért, és vigaszt kértek az elbocsátott oktatóknak, orvosoknak és ápolóknak.

A megemlékezés a templom előkertjében folytatódott. Az ünneplők elénekelték a Himnuszt, majd Tóth Ernő, a civil szervezet elnöke beszélt az emlékmű történetéről, amelynek homlokzatáról vésővel verette le a turulmadarat az 1946-ban kinevezett érdi rendőrparancsnok. Levésette és összetörette volna a Szent Koronát is, amit „bohóckalapnak” nevezett, de azt falubeli fiatalok elrejtették. Sokáig egy padláson hevert, húsz év múlva került a helyére. A történetet Sefcsik István írásából ismertük meg, amit Mikulásik Gábor olvasott fel. A turulmadár domborművét szinte lehetetlen volt rekonstruálni. Helyébe egy intarzia került, amit Tóth Lili készített el. Tóth Ernő védelmébe vette a turulmadarat és az Árpád-ház zászlaját is. Mint elmondta, a múlt században politikai csoportok próbálták kisajátítani a két nemzeti jelképet, újabban pedig a fasizmus szimbólumának nevezik, de ideje lenne, hogy mindkettő méltó helyre kerüljön a nemzet tudatában.
A rövid műsorban elhangzott Pósa Lajos, A magyarok bejövetele és Reményik Sándor, Mindhalálig című verse Bodnár Judit, illetve Nagy Ferenc tolmácsolásában. A Szent István Vegyes Kar négy vallásos zeneművet adott el Strauszné Könözsi Veronika vezényletével és Sági Zsolt gitárkíséretével. Az ünnepség a Szózattal és a Székely himnusszal zárult.