Életem legboldogabb napja a MÁV Zrt. Széchenyi-hegyi gyermekvasút 60. évfordulója volt, idén április 14-én. Ezen a napon én is szolgálatban voltam. Hogy hogyan kerültem oda?
Még az ősszel megláttam egy plakátot, amin ez állt: „Legyél te is gyermekvasutas!” Rögtön nagyot dobbant a szívem. Nekem ott a helyem! El kellett végeznem egy négyhónapos tanfolyamot, ami kemény vizsgákkal zárult, de sikerült! És lám, eljött a nagy nap. A különvonaton voltam jegyvizsgáló. Eredetileg négy kocsival közlekedtünk volna, de a hatalmas tömeget látva, leporoltuk és kihúztuk a vontatási telepről a legszebb kocsinkat is, így olyan hosszú lett a vonat, hogy még az állomásról is kilógott. Még az előre elkészített jegyek is kevésnek bizonyultak. A sok idős néni és bácsi unokáikkal, a szülők gyerekeikkel izgatottan várták az indulást. Talán még volt gyermekvasutasok is akadtak köztük. Fölszállás után elindult a vonat Vadaspark megállóhely felé. Elhagytuk a Normafát, Csillebércet, Virágvölgy következett, majd János-hegy után megérkeztünk a célállomásra. Innen gyalog folytattuk utunkat a budakeszi Vadasparkhoz. A látogatók a bejárat előtti réten ettek, ittak, és várták a tombolasorsolást. Én is izgatott voltam, mert volt néhány szelvényem. A szerencse mellém szegődött, mert én is nyertem. Háromszor is! Jó volt látni az izgatott gyerekeket, akik örömmel nézegették a naptárakat, kirakókat, és próbálgatták a nyereménytollakat. Várt minket egy omnibusz, ami a következő állomáshoz vitt mindenkit. Irány Hűvösvölgy!
Azok élvezték legjobban a hátra lévő utat, akik a motoros hajtánnyal utaztak, mert meg sem álltunk a végállomásig. Én is köztük voltam, és nagy élvezettel eresztettem ki a hangomat a sötét alagútban.
A legkitartóbbak megnézhették a múzeumot, a legéhesebbek pedig már sorban álltak a bablevesért. Nem emlékszem, hogy valaha is ettem volna ilyen finom vacsorát.
Fáradtan, de élményekkel telve indultunk haza a családdal. Egész úton csak meséltem, meséltem és meséltem! Remélem, a következő születésnap is ilyen izgalmas lesz!
