Domboldalak, rétek, hegyek közötti festői vidék Zsámbék. Felüdített bennünket a természet szépsége. A román stílusú építészet remeke a kéttornyú, háromhajós templom 1220 körül épült. Későbbi építészeti korszak, a gótika jegyeit is hordozza. Egyediek a máig épségben maradt oszlopfők, a bronz corpus és kiállítási kövek. A romjaiban is fenséges mű előtt beszélgettünk: mi mindent alkotott itt az ember 200 méterrel a tengerszint felett!

A védett, világhírű emlékhelyről lesétáltunk a Lámpamúzeumba. Borus Ferenc észrevétlenül vált gyűjtővé. Saját pénzén vásárolta, maga restaurálta lámpákat. Majd közkívánatra állandó kiállítása lett. Gyűjteménye 1100 világítási tárgyból áll. Európa első lámpamúzeuma. Kunyhóból kikerült mécsest, művészi kivitelű gyertyatartót, ami hercegek íróasztalán szórta a fényt, Zsolnay műalkotásokat, külföldi porcelán lámpákat, csillárokat láttunk. Gondoltuk: a lámpák feltárhatnák a múlt világát, az emberek sorsát.

Sétánkat a sváb tájház felé folytattuk. A múlt század szorgos munkáját, életformáját nézegettük egy parasztházban. Ennek érdekessége a ház falán látható eredeti dombormű Szent Vendelről, a pásztorok védőszentjéről. A népi lakóházat a környék leghíresebb állattenyésztő, Melchior Keller családja építette 1740 körül. A tájházban a zsámbéki sváb festett bútorok szép gyűjteményét tekintettük meg.

Utunk végül Etyekre vezetett. A pincefesztivál hangulata vidám, vásári volt. A sátrakban sokféle kézműves tárgy kellette magát. Gyermekműsortól volt hangos a domboldal. Panoráma kisbusz vitte az embereket a pincesorhoz. Letelepedtünk a hűsre, és szemléltük a forgatagot, a borkóstolással pedig jókedvre derítettük egymást. Szép napunk volt.