Először még csak beszéltünk róla, aztán egyre többször szóba jött. Igen, kell nekünk! Kell nekünk egy hely, ahol megmutathatjuk…. Ahová, ha fellépünk, egy kicsit valóban magasabbnak látszunk. Hogy aki nem akar, most az is lásson. MUSZÁJ NEKI! Mert nem lehet nem észrevenni azt a suta, de mégis oly fontos mozdulatot. A fényt a szemekben, ami TÉGED néz, kutat, hogy vajon mit szólsz hozzánk? Tetszik? Érzed? Hallod, hogy rólad is szól? Neked, tőlünk. Neked mozdul, még ha nehezen is az a kéz, a száj, a szem.
Szóval felépült. Itt áll a Gátőrház udvarán, és gyönyörű, és a miénk. A mi Pajtánk, a Pajtaszínházunk, ahol üzenhetünk, találkozhatunk.
Hiszem, hogy a közös alkotás öröme és a szeretet ereje segít majd lebontani a falat, ami nem enged látni. Hiszek a művészet erejében és abban, hogy ez az erő segít leküzdeni félelmeinket, kifejezi érzéseinket, vágyainkat.
Olyan együttléteket szeretnénk, ahol egy hangulatos délután, vagy esti gyertyafény mellett találkozhatunk irodalommal, zenével, izgalmas, érdekes emberekkel. Bízunk benne, hogy együtt gondolkodva közelebb jutunk majd önmagunkhoz, és embertársainkhoz is.
A színpad nagy varázsló, s mi szeretnénk, ha mások is varázsolnának rajta, hogy közösen szülessék meg a CSODA.
(Reményeink szerint az év során több alkalommal változatos programokkal vár a Pajtaszínpad, amelynek megnyitója 2007. június 9-én lesz. Szeretettel várunk, figyeld programjainkat, szórólapjainkat!)
