A lakosság egy kisebbik része – bosszantva a lakosság nagyobb felét – odaáll a gépjárművével, ahová csak akar. Persze, ha megbüntetik őket, akkor le-föl rohangálnak meg telefonálgatnak protekciót és kapcsolatokat keresve, majd bosszúból írogatnak a "fészen", és személyes sértettségnek élik meg a retorziót. Beállnak pincekijárathoz, ahonnan még a babakocsi sem fér ki, beállnak mások garázsa elé, mintha ez lenne a legtermészetesebb. Beállnak a parkokba és játszóterekre. Beállnak parkolni szembe az egyirányú forgalommal, stb. Természetesen vannak extrém esetek, mind például egy rendezvény, amikor tényleg nincs hová állni. Az esetek nagyrészében a kényelem a kulcsszereplő. Én is a lakótelepen lakom, és maximum egy perc sétával (max. 100 méter) mindig találok helyet. Lerágott csont!

Ugyan ez a szemlélet a szemeteléssel és a barbarizmussal is. Érdekes, soha senki nem lát semmit! Soha senki nem dobja el a szemetet, de még is ott van mindenhol! Nem szólunk, nem nevelünk, nem teszünk semmit, csak egyet teszünk szólunk a képviselőnek vagy valaki másnak, hogy szedje össze a szemetet, de azonnal. Nem a szemétszedők vannak kevesen, hanem "mi" dobálunk el több szemetet. Taknyos papír zsebkendő és elpöckölt cigaretta csikknél kezdődik!

Senki, vagy kevesen próbálják a problémát úgy megoldani, hogy annak részese legyen – "nem az én dolgom!" felkiáltással. De, a tiéd is! Példamutatás és a nevelés az kinek dolga? Hagyok időt! Nagyon sokat hallom azokat a kéréseket és tanácsokat, hogy tegyünk ide kamerát, tegyünk oda kamerát. Tegyünk ide betonút akadályt, tegyünk oda oszlopot!

Tényleg így akarunk élni? Mindenhol kamera, oszlop meg betonakadály? Nem lenne egyszerűbb csak normálisan létezni? Saját magunkat korlátozzuk be ezekkel a technikai eszközökkel! Amikor meg kikerülnek az oszlopok, vagy valamilyen korlátozás akkor meg azért gyűlölködik a magyar. Mindegy!

Én folytatom a szélmalomharcot a szeméttel és minden egyébbel. Nem tudom elfogadni, hogy ilyenek lettünk. Én még hiszek magunkban. Hiszek abban, hogy ki lehet csalogatni a jót ez emberekből, bár egyre nehezebb, mert egyre mélyebbre temetjük magunkba!

Szalai Attila

önkormányzati képviselő