Bevezetőjében elmondta, hogy az ’56-os forradalom mindenkié volt: „azé is, aki csak fellélegzett és azé is, aki akár csak egy kiló kenyeret adott a fővárosba szállítandó élelmiszersegélybe.” Szaniszló József könyve a forradalom egyes napjait sorra véve mutatja be, mi történt országhatáron belül, a vidéki kisebb-nagyobb városokban, valamint beszámol arról, hogy ezzel párhuzamosan a világ nagyvárosaiban hogyan reagáltak az eseményekre. Az utóbbi években a kisebb települések is egyre részletesebben igyekeznek feldolgozni saját forradalmi napjaikat. Mint újságíró, Szaniszló József már a ’90-es évek elején azt a feladatot kapta a Százhalombattai Hírtükörtől, hogy keresse fel a túlélő érintetteket városunkban. Így került kapcsolatba Sefcsik Istvánnal, aki a Nemzeti Bizottság elnökeként a község védelmén és ellátásán munkálkodott azokban a napokban. „Szerencsések vagyunk, hogy megírta visszaemlékezését, hiszen ezzel egy olyan abszurd korba vezet minket, amely személyes emlékei nélkül talán hihetetlennek tűnne” - fogalmazott Balpataki Katalin. A kötet egyik fontos különlegessége tehát Sefcsik István ’56-os naplója, a másik Szász Olivér, akkori ifjú mérnök fotográfiái a budapesti utcákról, melyekkel most, e kötet lapjain találkozhat először a nagyközönség.

A bevezetőt a szerző és a közönség párbeszéde követte, amikor is többek részéről elhangzott, hogy a könyvet különösen az ifjabb korosztálynak lenne fontos a kezébe adni, hogy a forradalom végre méltó helyére kerüljön az ifjúság gondolkodásában is.
A könyvbemutatót az ’56-os események 50. évfordulójára kiírt pályázatok díjkiosztója követte. A pályázók között nagy számban szerepeltek olyan fiatalok, akik munkáikkal visszaigazolni látszanak azt a törekvést, melyről oly sok szó esett a megemlékezések során: megismertetni és megértetni a forradalom és szabadságharc mélységeit, tanulságait. Az Óvárosi Nyugdíjasklubtól és a Matrica Múzeumtól beérkezett fotók ugyan konkrét ’56-os eseményeket nem ábrázolnak, de a korszakot híven mutatják be az ötvenes években készült utcaképek, ellesett pillanatok. Az irodalmi és a képzőművészeti pályázatot neves zsűri-elnökök - Tarján Tamás esztéta és Stefanovits Péter grafikusművész - vezetése mellett bírálták a szakértők. Az irodalmi kiírásra 14 jeligés pályamű érkezett, melyeket két kategóriában díjazott a zsűri: szépirodalom kategóriában Takács Péter: Középcsatár című írását találta a legjobbnak. A második díjat az ifjú Véghelyi Balázs vehette át, Magyar nők siralmai 1943 telén című írásával, míg a harmadik díjat megosztva osztotta ki a zsűri Mitták Ferenc és Szilasi György között. Helytörténet, publicisztika kategóriában az első díjat a történésznek készülő Lehoczki Zsuzsanna érdemelte ki A kommunizmus árnyékában című munkájával. A második díjat Szaniszló József, míg a harmadikat Ulviczky Istvánné vehette át.

A képzőművészeti kiírásra készült pályaműveket szintén jeligével ellátva ismerhette meg a bíráló bizottság. Egyedi világa és expresszív gesztusai alapján László Bandy Mikor van forradalmi helyzet? című grafika-sorozatát találta a legjobbnak. A második díjat Varga László Ottfelejtett csomag című műtárgya érdemelte ki, mely a zsűri értékelése szerint friss, mai nyelvezetre lefordítva idézi fel az 50 évvel ezelőtti időket, és hozza párhuzamba napjainkkal. A harmadik helyezést Godunovics Vera A gyász című festménye kapta, melyen az ismert, forradalmi eszköztárat az alkotó szubjektív gesztusai teszik hitelessé.

A pályaművekből álló tárlatot, valamint az Ifjúság és Forradalom 1956 című, az Állambiztonsági Szolgálatok Történelmi Levéltára anyagából összeállított fotó-dokumentációs kiállítást november 7-ig láthatják az érdeklődők a Barátság Művelődési Központ Galériájában.