Másik négy társammal együtt a kívánságnak eleget is tettünk. Majd mindenki ajánlott fel különdíjat, hiszen mégse mehetünk oda üres kézzel. Igazából nem a rutinszerű zsűrizés vagy szereplés miatt kedvelem ezt a rendezvényt.

Nosztalgikus emlékeim tódulnak fel bennem a versennyel kapcsolatosan. Ízig-vérig igazi falunap. Szinte mindenki ismeri egymást, aki pedig nem, az meg ott keveredik mindenkivel ismeretségbe, ha akar, ha nem. Persze ebben segít a jó hangulat, a jó ételek és a finom italok.

Igen! Nem volt mindig jó a hangosítás, a mosdónál sorban kellett állni, a hűtők a nagy melegben már alig működtek, a helyszín hepehupás volt.

És még is! A barátkozás, a barátok, a jó kedvű főzés szinte mindenért kárpótolta az embert. Megnézik a szomszéd család gyerekét, hogy táncol vagy dobol, vagy megkóstolják mit főzött, esetleg koccintanak egy kis borral vagy pálinkával, este meg táncolnak egyet.  

Higgyék el voltam egy-két fesztiválon. Ezek közül nem a ráckeresztúri a legnagyobb, vagy a legmenőbb. De itt nem különült el a szervező a részvevőkről. Volt, aki a főzőversenyen indult, majd lezsűrizte velem a pálinkákat. A polgármester asszony semmilyen tekintetben sem lógott ki a tömegből, ő egy volt a többi ember közül. Nem volt VIP sátor, VIP asztal, VIP öltőző. Bárki megállíthatta, hogy beszéljenek egy-két szót, vagy a szervezők tehettek fel neki kérdéseket. Higgyék el, nem ehhez vagyok hozzászokva. Túl sok profi szervezésű monstre rendezvényen voltam, és a tömegben mindig magányosnak éreztem magam. Hiába voltak a VIP sátorban a tökéletesen csinosan felöltözött, profi hoszteszek, hiába volt a legutolsó gasztrodivat szerinti étel feltálalva, tökéletes felszolgálással. A VIP helyiségekben keverednek a nem mindig szerény fellépők és szervezők az igényes, vagy kevésbé az, esetleg sznob szponzorokkal és a rátarti sleppel. Egy kicsit irigylem a ráckeresztúriakat!

A rendezvény emberi értékeket képviselt és sugárzott ki magából. Én nagyon jól éreztem magam. Igazi embereket ismerhettem meg. Nagy tisztelttel kérem a szervezőket, bármekkora is legyen a jövőben ez a folyamatosan bővülő és növekvő rendezvény, maradjon emberléptékű! Ráckeresztúr, én így szeretlek!

Szalai Attila

Tiszteletbeli ráckeresztúri