Abból az alkalomból emlékezem Vitéz Horváth Lászlóné, Kati nénire, hogy meghívót kaptam sírkövének felavatására. Ő volt pártunk, az MDF Nemecsekje. Ezt Ő mondta magáról, amikor valamilyen tisztséget ajánlottunk fel a részére. Mindig azt mondta, hogy az MDF-nek csak egyszerű katonája akar lenni. Megszervezte az úgynevezett MDF-piacokat. Hajnalban kelt, és ment Pestre, hogy olcsó zöldséget, gyümölcsöt tudjon beszerezni. Itthon aztán szinte fillérekért árulta, minden haszon nélkül.

Gyűjtötte a használt ruhát, cipőt, és továbbadta a rászorulóknak. Nem pénzért, hanem egyetlen köszönömért. Fáradhatatlannak bizonyult. Sütött, főzött rendezvényeinkre, részt vállalt összejöveteleink megszervezésében. Ha valakire lehet mondani, hogy sokat tett új világunk kialakításáért, akkor az ő volt. Nem véletlenül. 1956-ban forradalmi tevékenységéért súlyosan meghurcolták, hosszú időn keresztül munkát sem kapott.

Tiszta szívű, forradalmi lelkületű, az igazáért bátran kiálló asszony volt. Valóban méltó a Nemecsek névre. Megírtam. Nem lennék képes rá, hogy sírkövének avatásán elmondjam.