Amikor a szegedi LAZI Kiadó megjelentette az Erdélyi magyar írók novellái című kötetet, tiszteletben tartotta a legendásan szép erdélyi könyvkiadás hagyományait. A betűk megválasztása, a címlap grafikája, a belső oldalak arculata méltó a könyv tartalmához. Belül pedig azzal a jellemzően erdélyi hangulattal találkozhatunk, ahol a természet, a megszemélyesített tárgyak többet beszélnek, mint maguk az emberek. A székelyek szívesebben élik belül világukat, kívül inkább dolgoznak, többnyire sokat és keményen. A történetek szinte mindegyikében az aprócska föld körül forognak az események. A nehezen művelhető, a természet szeszélyeinek, az emberi irigységnek kitett soványka földtulajdon szabja meg a jókedvet, a búsulást, de még a megbocsátást is. A kötet huszonnégy novellát tartalmaz tizenhat szerzőtől - köztük Nyírő József, Benedek Elek, Tamási Áron és Wass Albert, hogy csak a néhány nagyon ismert nevet emeljem ki. Mindannyian a közelmúlt írói, ahogy ez kiderül a könyv végén található életrajzi adatokból is. Legtöbben Erdély szülöttei, akik vagy kitartottak, vagy végül elhagyták szülőföldjüket. Más - például Kemény János - ugyan kivándorolt szülők gyermekeként külföldön született, de már középiskolai tanulmányait Erdélyben végezte. A történetek az elvágyódásról és mégis-maradásról szólnak; a hitről, mely olyan erős oszlopa az erdélyi léleknek, hogy megtartja az eget is, ha le akarna szakadni, de ha meginog, hát magával ránt hegyet-völgyet. Akik már találkoztak az erdélyi irodalom sajátos világával, ismerik szépséges nyelvezetét, azok örömmel fogják belevetni magukat az újabb történetek közé. Akiknek pedig még nem volt szerencséjük ehhez az édes-bús világhoz, itt az alkalom, hogy finom kis falatokkal, néhány oldalas novellákkal kezdjék az ismerkedést.