Pezseg a helyi politikai élet, közeledik az önkormányzati választás. A Fidesz-MPSZ, az MDF és a KDNP százhalombattai szövetsége nemrég jelentette be, hogy választási szövetségre lépett. Készül a választási program, hamarosan nyilvánosságra hozzák képviselő-jelöltjeik nevét, dr. Fazekas István személyében pedig megnevezték közös polgármester-jelöltjüket.
- Tudjuk, hogy ügyvéd, emellett költő, és saját kulturális alapítványa, valamint könyvkiadója van. Újonc a politikában?
- Régóta politizálok, 1989-ben, egyetemistaként alapító tagja voltam az MDF-nek, a végzés után azonban ügyészségen dolgoztam, és le kellett mondanom a párttagságról. 1995-ben kezdtem praktizálni, mint ügyvéd, és a következő évben beléptem a kisvárdai Fideszbe, két évvel később a helyi szervezet alelnökévé választottak, 2000-ben pedig Százhalombattára költöztünk.
- Itt azonnal bekapcsolódott a politikai életbe?
- Nem, bár felkerestem az itteni szervezetet, de úgy láttam, hogy nem tartanak igényt a munkámra, így nem erőltettem. Akkor a helyi problémákra jelentősen nyitott lett a Cívis Klub, szimpatikus volt nekem a civil szervezet, ezért beléptem. Kezdetben szó sem volt politikáról, de jött 2002, a választás, és felkértek, hogy induljak képviselő-jelöltként.
- Milyen eredményt ért el?
- Nem sok szavazatot kaptam, de ez nem lepett meg. Akkor még új voltam a városban, kevesen ismertek, miért szavaztak volna rám? Nem is az volt a cél, hogy bármelyik jelölt egyéniben győzzön, hanem hogy listán sikerüljön 1-2 embert bejuttatni a képviselő-testületbe. A választás után továbbra is a Cívis Klub tagja voltam, de nem politizáltam, illetve nem a szokványos módon tettem. Közíróként folyóiratokban adtam közre gondolataimat, mert szerettem volna az irodalmon keresztül hatni a társadalomra.
- Sikeres volt ez a törekvése?
- Úgy érzem, igen. Az elmúlt négy évben eredményes volt a kulturális közéleti tevékenységem. Irodalmi pályázatokat hirdettünk, és azok iránt óriási volt az érdeklődés. A Haza a magasban című pályázatra több mint százan pályáztak a világ minden részéről, az eredményről és a díjkiosztóról az országos sajtó is tudósított. Tizenkét könyvet jelentettem meg ez idő alatt, és nemcsak kezdő irodalmárok műveit.
- Miért tartja fontosnak ezt a missziót?
- Széchenyit idézve: „Egy nemzet nagysága a kiművelt emberfők sokaságában rejlik.” Erősen butuló társadalomban élünk, az értékek felhígultak és össze is keveredtek. A rendszerváltás a történelemben példátlan gyors gazdasági átalakulást hozott, de ezzel nem tud lépést tartani az egyén, képtelen alkalmazkodni hozzá. Nincs szűrő a családokban, a gyerekekre kevés idő és figyelem jut, az átalakult társadalomban nincs összefogva az ifjúság. Nincs úttörőmozgalom, a cserkészek csak vergődnek. Ez nemcsak szomorú, de ártalmas is, tenni kell ellene.
- Az országos problémákról térjünk vissza a helyi kérdésekre: milyen szempontok alapján dolgozzák ki a választási programot?
- Abból indulunk ki, mi az önkormányzat feladata, és szakértők bevonásával vesszük végig, pontról pontra. Fontos kérdés, hogyan alakul a város gazdaságpolitikája a következő négy évben, mert az iparűzési adó megszüntetése nagy változást idéz elő. Fel kell készülni arra, mivel lehet pótolni a kieső bevételt. Racionalizálni kell a város vagyonának kezelését: ezt a jelenlegi önkormányzat 2002-ben elkezdte, de a hasznosítás terén már ésszerűtlen intézkedéseket hozott. Más szemlélettel kell vezetni a várost, az önkormányzatnak is vállalkozóként kell tevékenykednie, ugyanakkor a tartalékvagyonra nagyon vigyázni, úgy forgatni, hogy minél több hasznot hozzon. Emellett összehasonlító elemzéseket készítünk annak érdekében, hogy átültethessük a másutt alkalmazott, bevált gyakorlatot.
- Mit hasonlítanak össze és mivel?
- Százhalombattát hasonlítjuk össze más, nagyjából azonos méretű és adottságú településekkel. Példa erre Kisvárda: a lélekszáma akkora, mint Százhalombattáé, van öt általános, két középiskolája, négy óvodája, olyan színvonalú egészségügyi intézménye, mint az itteni, művelődési háza, uszodája, strandja, a költségvetése pedig 7,2 milliárd forint. Az elemzésből reményeink szerint kiderül, mit csinálnak másképp, hogyan érik el, hogy kevesebb pénzből valósítják meg ugyanazt, mint Százhalombatta.
- Milyennek látja a választási esélyeit?
- Ahogy terebélyesedik a szövetség, egyre jobbak az esélyek. Természetesen nem szabad alábecsülni az ellenfeleket, és az is kérdés, mekkora lesz a részvételi arány, valamint, hogy merre tart az országos politika, mert az is befolyásolja az itteni eredményeket. Nem kizárt a győzelem, az pedig nagyon valószínű, hogy szerencsés esetben legalább négy képviselője lesz a koalíciónak a testületben.
- Milyen polgármester lenne, ha ön nyerné meg a választást?
- Azzal a feltétellel vállaltam el a jelöltséget, ha minden koalíciós párt elfogadja, hogy a párt- és személyes érdekeket alá kell rendelni a város érdekeinek, és én ezt komolyan gondolom. A város vezetése nem szólhat pártpolitikáról, és akár országos döntésekkel is szembe kell fordulnia az önkormányzatnak, ha a település érdeke azt kívánja. Úgy érzem, jók a személyes adottságaim: a problémamegoldó-képességem fejlett, nagy empátiával rendelkezem és tudok demokrata módon gondolkodni. Ez azt is jelenti, hogy ha a képviselő-testületen belül a másik oldal az enyémnél jobb javaslattal áll elő, akkor azt kell elfogadni, mert mindennél fontosabb a korrektség és a szakmaiság.
- Képviselő-jelöltként is indul, az Óvárosban. Miért éppen ott?
- Természetes, hogy ott, mert ott lakom. Ismerem a problémákat, és az a meggyőződésem, hogy a lakossági igényeket kell előtérbe helyezni. Meghallgatni, majd megvizsgálni, milyen lehetőség kínálkozik a megoldásra. Ott a téglagyári völgy, ami az ország egyik legszebb része. Nagyon fontos az ottani növény- és állatvilág megőrzése, az épület is megtarthatná jellegét. Ugyanakkor mindenképpen kezdeni kell vele valamit, mert ami most történik, pazarlás. Olyan szerepet kellene adni neki, ami az Óvárosban élők nyugalmát nem zavarná, de megállítaná a völgy pusztulását.
- Mi lenne az első lépése, ha ön lenne a polgármester?
- Mindenekelőtt meg kellene vizsgálni, kihasználja-e a város a pályázati lehetőségeket. Ami ésszerű a működésben, azt folytatni kell, ami nem, azt racionalizálni. Fontosnak tartom, hogy szorosabb kapcsolatot alakítsunk ki nyugat-európai városokkal, a mi településünk hasznára. Arra törekednék, hogy a testvérvárosi viszonyok ne a protokollra korlátozódjanak, erősíteném a gazdasági és kulturális kapcsolatokat, és ebbe minél jobban bevonnám a város lakosságát. A biztonságos, egyre stabilabb működésre törekednék, és arra, hogy az itt élők minden jogos igénye teljesüljön.
- Régóta politizálok, 1989-ben, egyetemistaként alapító tagja voltam az MDF-nek, a végzés után azonban ügyészségen dolgoztam, és le kellett mondanom a párttagságról. 1995-ben kezdtem praktizálni, mint ügyvéd, és a következő évben beléptem a kisvárdai Fideszbe, két évvel később a helyi szervezet alelnökévé választottak, 2000-ben pedig Százhalombattára költöztünk.
- Itt azonnal bekapcsolódott a politikai életbe?
- Nem, bár felkerestem az itteni szervezetet, de úgy láttam, hogy nem tartanak igényt a munkámra, így nem erőltettem. Akkor a helyi problémákra jelentősen nyitott lett a Cívis Klub, szimpatikus volt nekem a civil szervezet, ezért beléptem. Kezdetben szó sem volt politikáról, de jött 2002, a választás, és felkértek, hogy induljak képviselő-jelöltként.
- Milyen eredményt ért el?
- Nem sok szavazatot kaptam, de ez nem lepett meg. Akkor még új voltam a városban, kevesen ismertek, miért szavaztak volna rám? Nem is az volt a cél, hogy bármelyik jelölt egyéniben győzzön, hanem hogy listán sikerüljön 1-2 embert bejuttatni a képviselő-testületbe. A választás után továbbra is a Cívis Klub tagja voltam, de nem politizáltam, illetve nem a szokványos módon tettem. Közíróként folyóiratokban adtam közre gondolataimat, mert szerettem volna az irodalmon keresztül hatni a társadalomra.
- Sikeres volt ez a törekvése?
- Úgy érzem, igen. Az elmúlt négy évben eredményes volt a kulturális közéleti tevékenységem. Irodalmi pályázatokat hirdettünk, és azok iránt óriási volt az érdeklődés. A Haza a magasban című pályázatra több mint százan pályáztak a világ minden részéről, az eredményről és a díjkiosztóról az országos sajtó is tudósított. Tizenkét könyvet jelentettem meg ez idő alatt, és nemcsak kezdő irodalmárok műveit.
- Miért tartja fontosnak ezt a missziót?
- Széchenyit idézve: „Egy nemzet nagysága a kiművelt emberfők sokaságában rejlik.” Erősen butuló társadalomban élünk, az értékek felhígultak és össze is keveredtek. A rendszerváltás a történelemben példátlan gyors gazdasági átalakulást hozott, de ezzel nem tud lépést tartani az egyén, képtelen alkalmazkodni hozzá. Nincs szűrő a családokban, a gyerekekre kevés idő és figyelem jut, az átalakult társadalomban nincs összefogva az ifjúság. Nincs úttörőmozgalom, a cserkészek csak vergődnek. Ez nemcsak szomorú, de ártalmas is, tenni kell ellene.
- Az országos problémákról térjünk vissza a helyi kérdésekre: milyen szempontok alapján dolgozzák ki a választási programot?
- Abból indulunk ki, mi az önkormányzat feladata, és szakértők bevonásával vesszük végig, pontról pontra. Fontos kérdés, hogyan alakul a város gazdaságpolitikája a következő négy évben, mert az iparűzési adó megszüntetése nagy változást idéz elő. Fel kell készülni arra, mivel lehet pótolni a kieső bevételt. Racionalizálni kell a város vagyonának kezelését: ezt a jelenlegi önkormányzat 2002-ben elkezdte, de a hasznosítás terén már ésszerűtlen intézkedéseket hozott. Más szemlélettel kell vezetni a várost, az önkormányzatnak is vállalkozóként kell tevékenykednie, ugyanakkor a tartalékvagyonra nagyon vigyázni, úgy forgatni, hogy minél több hasznot hozzon. Emellett összehasonlító elemzéseket készítünk annak érdekében, hogy átültethessük a másutt alkalmazott, bevált gyakorlatot.
- Mit hasonlítanak össze és mivel?
- Százhalombattát hasonlítjuk össze más, nagyjából azonos méretű és adottságú településekkel. Példa erre Kisvárda: a lélekszáma akkora, mint Százhalombattáé, van öt általános, két középiskolája, négy óvodája, olyan színvonalú egészségügyi intézménye, mint az itteni, művelődési háza, uszodája, strandja, a költségvetése pedig 7,2 milliárd forint. Az elemzésből reményeink szerint kiderül, mit csinálnak másképp, hogyan érik el, hogy kevesebb pénzből valósítják meg ugyanazt, mint Százhalombatta.
- Milyennek látja a választási esélyeit?
- Ahogy terebélyesedik a szövetség, egyre jobbak az esélyek. Természetesen nem szabad alábecsülni az ellenfeleket, és az is kérdés, mekkora lesz a részvételi arány, valamint, hogy merre tart az országos politika, mert az is befolyásolja az itteni eredményeket. Nem kizárt a győzelem, az pedig nagyon valószínű, hogy szerencsés esetben legalább négy képviselője lesz a koalíciónak a testületben.
- Milyen polgármester lenne, ha ön nyerné meg a választást?
- Azzal a feltétellel vállaltam el a jelöltséget, ha minden koalíciós párt elfogadja, hogy a párt- és személyes érdekeket alá kell rendelni a város érdekeinek, és én ezt komolyan gondolom. A város vezetése nem szólhat pártpolitikáról, és akár országos döntésekkel is szembe kell fordulnia az önkormányzatnak, ha a település érdeke azt kívánja. Úgy érzem, jók a személyes adottságaim: a problémamegoldó-képességem fejlett, nagy empátiával rendelkezem és tudok demokrata módon gondolkodni. Ez azt is jelenti, hogy ha a képviselő-testületen belül a másik oldal az enyémnél jobb javaslattal áll elő, akkor azt kell elfogadni, mert mindennél fontosabb a korrektség és a szakmaiság.
- Képviselő-jelöltként is indul, az Óvárosban. Miért éppen ott?
- Természetes, hogy ott, mert ott lakom. Ismerem a problémákat, és az a meggyőződésem, hogy a lakossági igényeket kell előtérbe helyezni. Meghallgatni, majd megvizsgálni, milyen lehetőség kínálkozik a megoldásra. Ott a téglagyári völgy, ami az ország egyik legszebb része. Nagyon fontos az ottani növény- és állatvilág megőrzése, az épület is megtarthatná jellegét. Ugyanakkor mindenképpen kezdeni kell vele valamit, mert ami most történik, pazarlás. Olyan szerepet kellene adni neki, ami az Óvárosban élők nyugalmát nem zavarná, de megállítaná a völgy pusztulását.
- Mi lenne az első lépése, ha ön lenne a polgármester?
- Mindenekelőtt meg kellene vizsgálni, kihasználja-e a város a pályázati lehetőségeket. Ami ésszerű a működésben, azt folytatni kell, ami nem, azt racionalizálni. Fontosnak tartom, hogy szorosabb kapcsolatot alakítsunk ki nyugat-európai városokkal, a mi településünk hasznára. Arra törekednék, hogy a testvérvárosi viszonyok ne a protokollra korlátozódjanak, erősíteném a gazdasági és kulturális kapcsolatokat, és ebbe minél jobban bevonnám a város lakosságát. A biztonságos, egyre stabilabb működésre törekednék, és arra, hogy az itt élők minden jogos igénye teljesüljön.
