A minap strandra mentünk a családdal. Letelepedésünk után ismerős hölggyel találkoztam, aki medenceőrként strázsált a hűvöset adó fűzfa alatt. „Ne hagyjátok a cuccaitokat őrizetlenül, mert tegnap is volt lopás. Mindig maradjon valaki a holmival, felváltva menjetek fürdeni!”- figyelmeztetett.
A jó tanácsot megfogadva párosával kényszerültünk fürdőzni. De mi van azokkal, akik egyedül, vagy csak ketten jönnek strandra? Tudom, működik értékmegőrző, de mindent abba sem lehet betenni.
Délutánra annyian lettünk, hogy szinte már egymásba értek az újabb és újabb vendégek pokrócai. Mi, fiatalabbak voltunk soron a fürdőzésben, és amikor visszaértem a helyünkre, nem találtam a család idősebb felét. „Hol a mama és a papa?” – kérdeztem, mire egy fiatal lány válaszolt a szomszédos plédről: „ A rabló után szaladtak!”
Gyorsan végignéztem a cuccainkat, s megkönnyebbülten rogytam a pokrócra, miután hiánytalanul megtaláltam mindent. Mit csináljak? Megkeressem a mamáékat? De akkor itt hagyom a cuccot őrizetlenül. Az idegen lányt sem akartam megbízni a felügyelettel, mégsem várhatom el tőle, hogy őrködjön a holmink felett, hiszen azt sem tudom, mikor kerülök vissza. A sokadik percben megérkezett az anyósom. ”Mi történt?”- kérdeztem izgatottan. „Épp, hogy leültem a pokrócra, feltűnt, hogy három sötétbőrű fiatalember szalad a kerítés felé egy nagy táskával - mesélte. Úgy futottak, hogy azt sem nézték, hová lépnek. Én is felugrottam. Mire a kerítéshez értem, addigra ők már átdobták a táskát a parkolóba. A papa a portán keresztül szaladt a parkolóba, de míg ő elakadt a befelé tóduló tömegben, a tolvajok könnyedén távoztak a forgóajtón. Én viszont a kerítés túloldaláról őriztem a táskát, és amikor megérkeztek, azt mondtam nekik, hogy mindjárt itt a rendőrség, jobb, ha el sem viszik a táskát. Erre iszkiri, kocsiba ültek és elhajtottak.”
Mire bevitték a portára a táskát, már elő is került remegő tulajdonosa, egy tököli lány. A táskájában nemcsak készpénz, bankkártya, telefon volt, hanem a kocsija kulcsa is.
Tanulságos eset volt. Persze nemcsak azt tanultuk meg belőle, hogy nem szabad őrizetlenül hagyni a holmit, hanem azt is, hogy az idősekre mindig lehet számítani. A mama és a papa megmentett több tízezer forintot, sőt – ha beleszámítjuk a visszaszerzett slusszkulcsot is -, több milliót. Elgondolkoztató az is, hogy míg a két hetvenéves ádáz harcot vívott a tolvajokkal, sok-sok fiatal tétlenül nézte ezt végig. Ennyire közömbösek lennénk? Pedig figyelni kellene egymásra és egymás értékeire. Nemcsak a strandon.
Délutánra annyian lettünk, hogy szinte már egymásba értek az újabb és újabb vendégek pokrócai. Mi, fiatalabbak voltunk soron a fürdőzésben, és amikor visszaértem a helyünkre, nem találtam a család idősebb felét. „Hol a mama és a papa?” – kérdeztem, mire egy fiatal lány válaszolt a szomszédos plédről: „ A rabló után szaladtak!”
Gyorsan végignéztem a cuccainkat, s megkönnyebbülten rogytam a pokrócra, miután hiánytalanul megtaláltam mindent. Mit csináljak? Megkeressem a mamáékat? De akkor itt hagyom a cuccot őrizetlenül. Az idegen lányt sem akartam megbízni a felügyelettel, mégsem várhatom el tőle, hogy őrködjön a holmink felett, hiszen azt sem tudom, mikor kerülök vissza. A sokadik percben megérkezett az anyósom. ”Mi történt?”- kérdeztem izgatottan. „Épp, hogy leültem a pokrócra, feltűnt, hogy három sötétbőrű fiatalember szalad a kerítés felé egy nagy táskával - mesélte. Úgy futottak, hogy azt sem nézték, hová lépnek. Én is felugrottam. Mire a kerítéshez értem, addigra ők már átdobták a táskát a parkolóba. A papa a portán keresztül szaladt a parkolóba, de míg ő elakadt a befelé tóduló tömegben, a tolvajok könnyedén távoztak a forgóajtón. Én viszont a kerítés túloldaláról őriztem a táskát, és amikor megérkeztek, azt mondtam nekik, hogy mindjárt itt a rendőrség, jobb, ha el sem viszik a táskát. Erre iszkiri, kocsiba ültek és elhajtottak.”
Mire bevitték a portára a táskát, már elő is került remegő tulajdonosa, egy tököli lány. A táskájában nemcsak készpénz, bankkártya, telefon volt, hanem a kocsija kulcsa is.
Tanulságos eset volt. Persze nemcsak azt tanultuk meg belőle, hogy nem szabad őrizetlenül hagyni a holmit, hanem azt is, hogy az idősekre mindig lehet számítani. A mama és a papa megmentett több tízezer forintot, sőt – ha beleszámítjuk a visszaszerzett slusszkulcsot is -, több milliót. Elgondolkoztató az is, hogy míg a két hetvenéves ádáz harcot vívott a tolvajokkal, sok-sok fiatal tétlenül nézte ezt végig. Ennyire közömbösek lennénk? Pedig figyelni kellene egymásra és egymás értékeire. Nemcsak a strandon.
