Október 23-án délután, mint rendesen, sétálni indultunk a feleségemmel.
Az útvonal változó és változatos. Néha hosszabb a táv néha rövidebb. Ezen a délutánon kicsit hosszabb utat választottunk.
A lényeg azonban nem a távolság, hanem, ami történt séta közben, ami megmelengette a szívünket a Liszt Ferenc sétányon. Két gyerek, egy kisfiú és egy kislány a fákról lehullott levelet seperte össze. Köszöntek szépen, ami eleve jól esett mindkettőnknek. Természetesen, fogadtuk és megjegyeztük: "Ez nagyon szép dolog!" Először nem értették, hogy miről beszélünk, azután megértették a dicsérő szavakat. Elmondták, hogy csak úgy kedvtelésből seprik össze a leveleket, majd megfogadva a tanácsot zsákokba rakják. Jó volt látni a tenni akarásukat. Tovább mentünk, és megjegyeztük, a mai fiatalság, a mai gyerekek is tesznek a közösségért. Sajnos az nem jutott az eszembe, hogy megkérdezzem a nevüket, de most már azt mondom, a név nem, inkább a tett a fontos.
Köszönet a szülőknek és a pedagógusoknak, akik ilyen gyerekeket nevelnek!
Deák József
