"A Múzsa kint áll előttünk az utcán. Engedjük be a házunkba, és ne csak ezen a napon, az év mindegyik napján!"                               

( Somlyó György)

Talán ez az idézet kifejezi azon törekvésünket, hogy gyermekeinkhez minél közelebb tudjuk hozni a verseket, minél többet ismerjenek, és szívesen hallgassák azokat, örömmel vegyenek kezükbe számukra írt versesköteteket nem csak az ünnepen, hanem a hétköznapokban is.

Már több éve hagyomány óvodánkban, hogy megemlékezünk a költészet napjáról.
Fontos számunkra, hogy a gyerekek különböző tevékenységeken keresztül, indirekt és játékos módon ismerkedjenek a költészettel. Úgy gondoljuk, legfontosabb az érzelmi ráhangolódás, a gyerekek ne csak szemlélői, hanem tevékeny résztvevői legyenek az ünnepnek.

Már egy héttel előbb otthonról behozhatták kedvenc versesköteteiket, azokat a csoporttársaikkal együtt nézegethették, és az óvónénik által hallgathattak is verseket belőlük.

Beszélgetések során felidéztük, hogy már milyen verseket tanultak. Különösen nagy örömöt okozott számukra, hogy képek segítségével megismerhették a költőket, elősegítve ezzel a személyes kötődést a versekhez.

Mivel a közös ünnepeinket a tornateremben szoktuk megtartani, így nem csak a lelkünket, hanem a termet is ünneplőbe öltöztettük a tavasz virágaival és a szivárvány színeivel. Idén először, a tornaterem egyik sarkában kialakítottunk egy vershallgató sarkot, valamint a folyosón az összegyűjtött verseskötetekből kiállítást rendeztünk.

A csoportok megtekintették a szebbnél szebb könyveket, majd a számukra legjobban tetszőt kiválaszthatták és a vershallgató sarokban meghitt hangulatban hallgathatták a verseket. Jó volt látni a sok kíváncsi, érdeklődő tekintetet!

A megemlékezés napján ünneplőbe öltöztünk, összegyűltünk a tornateremben és közösen elénekeltük a Szivárvány dalt, mely számunkra az összetartozást jelképezi.
Majd elhangzott József Attila: Altató című verse a gyerekek közreműködésével.

Ugyancsak évek óta hagyomány, hogy ezen a napon meghívjuk volt óvodásainkat, örvendeztessenek meg minket versmondásukkal. Ezúton is köszönjük a Kőrösi, az Arany János és az Eötvös iskolának, hogy ezt lehetővé tették és felkészítették a gyerekeket erre az alkalomra.

Az óvónénikből álló kis zenekar tovább fokozta játékával a hangulatot, ösztönözve a gyerekeket és a felnőtteket az önfeledt együtt éneklésre.

Ugyancsak újdonságnak számított az idén, hogy a hat csoportunk közösen adta elő Petőfi Sándor: Anyám tyúkja című versét. Minden csoport egy-egy versszakot tanult meg. Hihetetlen élmény volt látni, hallani, a gyerekek jókedvű, izgalommal teli, lelkes előadását.
Ismét jó volt együtt lenni, együtt verselni, énekelni egy nagy közösségben!

Bánki Anna, óvodapedagógus