Iskolánk tanulóinak egy része öt kísérő tanárral indult útnak december 2-án, hogy egy felejthetetlen napot töltsön el Ausztria szívében, Bécsben. Idegenvezetőnk az ókori görögöktől napjainkig vázolta Ausztria történelmét a határig vezető úton.

Az első megállónk a Hinterbrühli tavas barlangnál volt, ahol meghallgattuk az egykori gipszbánya történetét. Miután körbesétáltuk a barlangot, csónakokba szálltunk és a látogatásunkat vízen, egészen pontosan Európa legnagyobb földalatti taván, 60 méterrel a földfelszín alatt folytattuk. A kristálytiszta víz gyönyörűen tükröződött a barlang falain, és különböző színű lámpák fénye tette még elképesztőbbé a látványt. A csónakázás után újra buszra szálltunk.

A következő megállónkig, Bécsig tartó úton meghallgattuk a legfontosabb tudnivalókat a városról és nevezetességeiről. Amikor megérkeztünk, közös városnézést tartottunk. Sétánk alatt elsőként megnéztük az osztrák parlamentet (itt készítettük el a csoportképeinket is), elsétáltunk a magyar nagykövetség épülete előtt és meglátogattuk a város egyik legsajátosabb templomát, a minorita templomot is. A kívülről egyszerű, azonban különleges értékeket rejtő templomban megtekinthettük Leonardo da Vinci "Utolsó vacsora" című festményének mozaikdarabkákból kirakott pontos mását. Miután befejeztük a közös sétát, mindenki kapott egy várostérképet. Megbeszéltük a találkozási pontot, és külön-külön, kisebb csapatokban indultunk az adventi vásár felfedezésére. Természetesen a német nyelvet tanuló diákok voltak előnyben, hiszen mindent, amit az órákon megtanultak, kipróbálhatták, gyakorolhatták igazi nyelvi környezetben.

A város és a vásár hangulata leírhatatlan. A karácsonyi illatok, a bódékból felcsendülő ünnepi dallamok és a szürkés, borongós idő mindenkiben ugyanazt a kellemes, téli érzést idézte elő. Amikor megérkeztünk a vásárba, még bennünk volt a sietség, a mindennapok kapkodó érzése, és meglepve néztük az embereket, akik nyugalmasan járnak bódéról bódéra valami forró italt kortyolgatva, és ráérősen nézelődnek. Alig pár óra alatt azon kaptuk magunkat, hogy beszélgetés közben mi is lelassultunk, sült gesztenyét ettünk, nézelődni kezdtünk és teásbögrével a kezünkben beleolvadtunk a nyugalmas tömegbe. Az adventi vásár hangulata minket is megragadott és valami olyan varázslatnak lettünk részesei, amit kívülálló nem érthet. Ahogy közeledtünk az estéhez, és sötétedett, a vásár egyre meghittebb és csodálatosabb lett a fények miatt. A világító díszekkel ékesített fák képeslapra illő környezetet adtak a vásárnak.

Szerintem mindannyian nagyon jól éreztük magunkat, és felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk. Biztos vagyok benne, hogy ha van rá lehetőség, jövőre újra elutazunk majd Bécsbe, hogy felidézzük az idei emlékeinket, és újabb csodálatos napot éljünk át az adventi vásár varázsában.

Soós Fanni 9.b, Arany János Általános Iskola és Gimnázium