Amikor a bajnokok számba veszik dobogós helyezéseiket és az odáig vezető utat, gyakran méltatlanul kimarad az őket segítők felsorolásából az édesanyjuk. Pedig ő az, aki számolatlanul szánja a perceket, órákat és a családi kassza nagy részét a támogatásra. Így tesznek a battai anyukák is, de határozottan állítják, hogy ez nem teher vagy áldozat, érzik gyermekeik háláját. Büszkék rájuk, akik nap mint nap szintén megküzdenek a nehézségekkel, feladatokkal, és sokszor megkönnyezik a legfrissebb eredményeket.

Halmozza az érmeket Rajkai Róbert, a SZVISE tizenhat éves judósa. És halmozza a Robi körüli teendőket édesanyja, Rajkai Ágnes is. Határidőnaplót vezet a válogatott kerettag versenyeiről, edzőtáborairól. Számon tartja az egyéni tanrend szerinti teendőket, gyakran segít abban, hogy egy-egy beadandó dolgozat időre elkészüljön. Napi rutinnak tekinti, hogy a vasútállomásra vagy onnan hazaszállítsa Robit, aki ezzel is nyer néhány percet, hiszen napirendje igen szoros. A megfelelő étrendről való gondoskodás és a versenyek utáni közös, videós értékelés is szívesen végzett tevékenység. Fia fáradt tekintetét látva sokszor elfeledi saját gondjait, hiszen nagyon szeretne nyugodt hátteret biztosítani ahhoz, hogy Robi álma megvalósulhasson, olimpikon legyen. Gyermeknapi üzenete fiának: Büszke vagyok Rád!

Kisgyermekként több sportágat kipróbáltak a Vass testvérek, Gábor és Péter. Végül a kajakozás és a Dunafüredi Vízisport Klub mellett döntöttek. Azóta minden évben bizonyítaniuk kell, mert a válogatottsághoz kiváló teljesítmény szükséges. Édesanyjuk, Varró Ágnes szerint, el kellett dönteniük, hogy élsportolók lesznek, vagy "csak" sportolnak. A döntés megszületett, és az édesanya azóta is igyekszik támaszt nyújtani fiainak, erősíteni elszántságukat, önmagukba vetett hitüket. Pár évvel ezelőtt még megmosolyogta magában az óriási célokat, mára látja, hogy a fiúk – edzőik és egyesületük maximális támogatása mellett – sok mindenről lemondva, szívvel-lélekkel küzdenek az eredményekért, és felbecsülhetetlen értékeket kapnak a sport által. Az édesanya képzeletben minden versenyen ott ül a hajóban fiai mellett, és együtt küzd velük. Gyermeknapra azt üzeni a már majdnem felnőtt fiatalembereknek: Kitartóan küzdjetek az álmaitokért!

Különleges helyzet alakult ki Kéri (Heiter) Otti és lánya, Csorba-Deák Kitti között. Szinte barátnői kapcsolatban vannak, sportlövő versenytársként azonban egymás ellen küzdenek. Otti fiatalon vállalkozott gyermeknevelésre. Ez lemondásokkal járt, feladta akkori élsportoló életét, de úgy gondolja, mindenért kárpótolták a későbbi, immár közös sportsikerek. Felnőttként kellett megtanulnia és megszoknia, hogy lányával (is) rivalizál a versenyeken, esetleg "csak" a dobogó alsóbb fokára állhat fel. Ez a szituáció azonban mindkettőjükre pozitívan hatott. Otti nem áldozatnak, hanem szeretetteljes támogatásnak érzi, hogy tanácsokkal láthatja el Kittit, szükség esetén anyagilag is támogatja, vagy átsegíti a holtpontokon. Édesanyaként úgy gondolja, bár lánya már felnőttként éli a saját életét, a sportsikereknek továbbra is együtt örülnek. A Hírtükör hasábjain azt üzeni lányának: Mindig a lőlap közepe legyen lyukas!