- Honnan jött az ötlet, hogy nyakatokba vegyétek a világot?

- Mindketten idén töltjük be a harmincat, és úgy éreztük, itt az ideje egy újabb kalandnak, valamint, hogy igazán próbára tegyük magunkat. Mindketten éltünk már külföldön, jól megálltuk a helyünket. Most hátrahagytuk a kényelmes, biztonságos életünket egy új tapasztalatokat ígérő utazásért. Kerékpáron megyünk, hogy a saját erőnkből járjuk be a világot, s nem utolsó sorban azért, mert ez a legolcsóbb utazási forma, s ez adja a legnagyobb szabadságot.

- Hogyan alapoztátok meg ezt a nem mindennapi kiruccanást?

- Az elmúlt pár évet Londonban töltöttük, itt ismerkedtünk meg és az utazás gondolata gyorsan összekötött minket. Zsolt szoftverfejlesztőként dolgozott, én tréningetek terveztem a Ford autógyárnak. Az utazás gondolata majdnem egy évvel az indulás előtt született meg, de csak fél évvel a start előtt kezdtük el az igazi készülődést – az útvonalterv-készítést, a kutatást, a lehetőségek felmérését, az oltások felvételét, a vízumok megszerzését, a felmondást, a papírmunkát. A legnehezebb a döntés meghozása volt, hogy kiszakítsuk magunkat a megszokottból, a biztonságból. Miután elhatároztuk, hogy megcsináljuk, érdemi lépéseket tettünk. Felmondtuk az albérletünket és olcsóbb helyre költöztünk, elkezdtük eladni a dolgainkat, amelyekről azt gondoltuk, hogy nem lesz rájuk szükségünk, amikor visszajövünk. Laptop, playstation, konyhai eszközök - őrületes, hogy mennyi cucca van az embernek, amire igazából nincs szüksége! Emellett fűnek-fának elújságoltuk a tervünket, hogy végképp ciki legyen visszatáncolni.

- Mi a pontos terv?

- Törökországból Grúziába vesszük az irányt, majd Örményország és Irán következik. Ott hat hetet szeretnénk tölteni, amit izgatottan várunk. Irán után a "sztánokon" keresztül jutunk el Kínába, majd Dél-Kelet-Ázsiába, Thaiföldre, Kambodzsába, Laoszba, Vietnámba. Innen hajóval megyünk tovább Ausztráliába, majd Új-Zélandra. Ez huszonöt ezer kilométer, és az egytizedét már megtettük. A teljes utazást másfél évre tervezzük, de ha a lehetőségeink engedik, szívesen megnéznénk az amerikai kontinenst is.

- Mennyibe kerül elbiciklizni Új-Zélandra?

- Meglepően olcsó. Egy éves túránk ára megegyezik egy kéthetes hawaii teljes ellátásos útéval. Csak élelmiszerre és vízumokra költünk. Természetesen, rendelkezünk tartalékkal vészesetre, ha valami elromlik, vagy baleset történne. Persze, vállalni kell olyan kényelmetlenségeket, amelyeket talán nem mindenki viselne szívesen, de mi élvezzük. Az embernek kevesebbre van szüksége, mint gondolja.

- És többre! Legalábbis bennem ez fogalmazódott meg, amikor az internetes naplótokat nézegettem. Hogyan telik egy napotok?

- Felébredünk a sátorban, kávézunk, reggelizünk, majd felpakoljuk a felszerelést a biciklikre és irány az aznapi cél! Tekerünk, amíg bírjuk, közben megállunk, ha látunk valami érdekeset, ha ebédet veszünk, vagy ha megállítanak az emberek beszélgetni. Naplementekor választunk magunknak egy biztonságos helyet a vadkempingezéshez, felverjük a sátrat, vacsorát főzünk, s általában tízkor már álomba is zuhanunk. Egyhuzamban 5-6 napot szoktunk sátrazni, majd a CouchSurfing közösségen keresztül ingyen szállást keresünk helyiek otthonában. Ez arra is nagyon jó, hogy közelebb kerüljünk egy kultúrához, az ott élőkhöz, és ilyenkor tudunk alaposan tisztálkodni, ruhát mosni, rendbe szedni a holminkat.

- A blogotokban sokat emlegetitek a CouchSurfing és a WarmShowers kifejezéseket. Pontosan mit is jelentenek ezek?

- Mindkettő egy weboldalon összefogott közösség. Előbbi szó szerint kanapészörfözést jelent. Akik ide tartoznak, ágyat, kanapét ajánlanak fel az arra járó utazóknak. Mindig ingyen, mert cserébe élményt, emberi és kulturális tapasztalatot kapnak, valamint a pozitív referenciát. Ha ők már jó szívvel vendégül láttak valakit, nagyobb eséllyel fogják őket is vendégül látni.

A WarmShowers meleg zuhanyokat jelent, kimondottan kerékpáros utazóknak szóló jelzés. A vendéglátó kínálhat számukra fürdőszoba-, mosógép-, konyhahasználatot, egy tál meleg ételt, teát, adhat tanácsot, helyet a kertben, ahol biztonságosan kempingezni lehet vagy akár egy szabad ágyat. Mindkét rendszer a nyitottságon és a segítőkészségen alapul, és az egymásnak írt referenciák teszik biztonságossá. Ha valakivel már találkoztál, akkor leírjátok egymás profiljára a tapasztalatotokat, ebből látják a további partnerek, milyen emberek vagytok.

- Az utazás során jótékonykodtok is. Miért az SOS Gyermekfalvakat támogatjátok?

- Szeretnénk bejárni a világot, és megismerni, megtapasztalni, amennyit csak képesek vagyunk, de utazásunkat összekapcsoljuk egy adománygyűjtő kampánnyal is, amellyel az SOS Gyermekfalvakat kívánjuk támogatni. Amíg utazunk, ellátogatunk több SOS Gyermekfaluba, például Grúziában és Üzbegisztánban, és miután hazatértünk, végiglátogatjuk majd a magyarországi gyermekfalvakat is. Mindketten szerető családban nőttünk fel és hiszünk abban, hogy a kiegyensúlyozott, boldog felnőttkor alapköve a gyermekkori elfogadó, szeretetteljes családi környezet. Az SOS ennek megteremtésében segít az otthonukat elvesztő és veszélyeztetett gyerekeknek, hogy felnőve ők is merjenek óriásit álmodni. (Zsófit és Zsoltot a következő linkeken lehet és nagyon érdemes követni: https://www.facebook.com/pages/Dies-Diem-Docet/710095089088366), www.diesdiem.co.uk)