A helybeliek közül sokan ismerik, de az egész országban hallhatták higgadt nyilatkozatát, láthatták mosolygós arcát, amikor a híradásokban a Százhalombatta melletti benzinkúton világra segített kis Vincéről nyilatkozott néhány héttel ezelőtt. Oláh Gábor úgy gondolja, hivatásának legszebb pillanatai azok, amikor egy új élet kezdetekor, a szülésnél segítséget nyújthat, vagy balesetek súlyos sérültjeit hozhatja vissza az életbe.

A napi munka azonban gyakran produkál nehezebben megélhető és feldolgozható feladatokat is. A kilencvenes évek elejétől ezt a hivatást gyakorló, középkorú mentőtiszt tekintete elhomályosult, amikor arról beszélt, hogy nem mindig sikerül segíteni a bajba jutott embereken. Legnehezebben azokon az eseteken tudja túltenni magát, amikor úgy érzi, hogy szakmailag mindent megtett, de egy gyermek életét nem tudta megmenteni.

Bár nem kísértik lidérces álmok, és a szolgálat lejártakor igyekszik "becsukni az ajtót", és az átélt nehéz pillanatokat szeretné a mentőállomáson hagyni, egy-egy komplikáltabb esetet sokszor újragondol, és megvitat azokkal a szakmai mentorokkal, akiknek hozzáértését nagyon tiszteli. Az egyik ilyen segítője bátyja, aki aneszteziológus orvos, és nagy szerepe volt abban, hogy testvére is az életmentésnek szentelje az életét.

Az élet azonban a magánéletében is hozott több nehéz időszakot. Amikor néhány évvel ezelőtt motorozás közben egy balesetben elveszítette feleségét, és maga is komoly sérüléseket szenvedett, hosszú időbe telt, amíg testileg, lelkileg megerősödve visszaült a mentőautóba. Ennek ellenére azt mondja, újra és újra beleszeretett ebbe a hivatásba, és az átélt baleset után sem volt kétséges, hogy segíteni kell, és segíteni akar azokon az embertársain, akik hasonló szituációba kerülnek.

Két mentőállomáson, és az otthonápolás területén is teszi a dolgát a mentőtiszt. A nehéz anyagi körülmények, az alulfizetettség sem szegi kedvét. Szívesen oktatna fiatalokat is, mert úgy érzi, ők is tudnák hasznosítani szakmai tapasztalatait. Teheti ezt családon belül is, mert huszonkét éves fia is erre a pályára készül.

Oláh Gábor szerint, a piros ruhában végzett munka nagyon nehéz, de azok a mentősök, akik a pályán maradnak, nagy elhivatottsággal teszik a dolgukat. Természetes számára, hogy szabadidejét is szívesen tölti kollégáival. Bográcsoznak, kerékpáros túrákat szerveznek, és persze megosztják egymással azokat az ironikus szituációkat, amelyek néha bizony előfordulnak egy-egy riasztás során. "A mentőautóban összetartozunk, egységet kell alkotnunk. Nem szabad kiégnünk, a problémák miatt őrlődnünk, mert egy újabb esetben, egy következő ember élete múlhat rajtunk."