Ferenczi Mihályné vagyok, 76. évemet taposom. Vásárolni mentem a Tescoba, hazaérkezésemkor vettem észre, hogy a kulcscsomóm elveszett (ugyanis nem tudtam bemenni a lakásba). Visszamentem az üzletbe, megkérdeztem a pénztárost, akinél fizettem, ő a recepcióhoz irányított, mondván, ott szokták leadni a talált dolgokat, de nem jártam sikerrel. Hazafelé indultam, és pár perc múlva megállított egy szép arcú kislány kulcscsomóval a kezében, amit a recepcióról hozott, de az nem az enyém volt. Elkérték a telefonszámomat, ha esetleg leadnának kulcsokat, tudjanak értesíteni.
Nagyon kedvesek, segítőkészek voltak, különösen az a kislány, aki utánam jött, ugyanis, mint kiderült, ő ott dolgozik az üzletben, de szabadnapos volt. Szeretném megköszönni a velem való törődést, ami ritka a mai rohanó világban!
Közben a lányom az unokamenyemmel végigjárták az utat és megtalálták a kulcscsomómat.
A lelkiismeretes dolgozók később telefonon érdeklődtek, hogy megtaláltuk-e az elveszett kulcsokat. Még egyszer nagyon köszönöm kedvességüket, további jó munkát kívánok nekik!
Tisztelettel: Ferenczi Mihályné
