Nem csoda hát, hogy csak amúgy ömlött a népség a "tett színhelyére", bár úgy láttuk, még a lakótelepről és más településrészekről is érkeztek bámészkodók. Rövidesen a porondra perdült a Cirkuszigazgató-bácsi, legparádésabb öltözékében, de jóformán el sem kezdhette konferanszát – pedig a népség érdeklődés-küszöbe csúcsára hágott –, beütött a krach...

Miután elült a tűzoltóság szirénahangja és a népség vajákolása, Cirkuszigazgató-bácsi szemrevételezte a tűzkárt, és megállapítást nyert, hogy a cirkusznak csak az egyik fele égett le. Ám a helyreállításhoz persze, pénz kell, és a felmerülő ötletek kevésnek bizonyultak. Nem tudni honnan, de előkerült egy mágnás, szponzor, tőkés vagy mifene, (nem kívánt törlendő), aki bizonyos feltételek mellett hajlandóságot mutatott arra, hogy kisegítse a bajbajutott, (talán) világhírű cirkuszt. A megállapodás után a tőkebefektető kiállította a csekket, majd odaoldalgott egy feltűnően csinos ifjúhölgy mellé.

Kezdetét vette hát a vérfagyasztó produkciók sora, csupán az oroszlán-bemutatóval történt egy kis gubanc. A megfelelő biztonsági intézkedések megtétele után kiderült, hogy az állatok királya szőrén-szálán elkallódott. Elhangzott ugyan az öltözők mögött egy vérfagyasztó női sikoly, és csontokra lelt az Istállómester-bácsi az oroszlánketrecben, de bizonyosat senki nem tudott. Az állatok királya pedig csak előkerül, ha jóféle. Volt aztán róka- és lóidomár produkció – ha hiszik, ha nem – a ló számolni is tudott, zsonglőr- és erőművész bemutató, majd két bohóc is a porondra lépett. A nagyérdemű is kipróbálhatta erejét, ügyességét, súlyzót kellett tartaniuk, fél kézzel pedig bogot kötni egy sálra. Volt ördögbot kezelés, és az ügyesebbek közt aranyérmeket is osztogattak. Majd sor került a csúcs-produkcióra, a késdobálásra. Paraván került a porondra, azon pedig egy női sziluett. Egy merész hölgy állt aztán a paraván elé, a késdobáló pedig olyan villámgyorsan dobálta gyilkos fegyvereit, hogy – szerénységem legalábbis – észre sem vette. A szamuráj karddobásra viszont nem került sor. Előkerült ugyanis valahonnét egy EU szakértő, aki szerint ilyen hosszú kés használat nem egyezik a szabályzattal. (Volt, aki úgy tudta, kamu az egész produkció, az állítólagos késdobáló pedig egy svihák.)

Talán az elmaradt produkciók miatt, de a szünetekben rázendített az adonyi Nescafé Zenekar, volt ott tangó, rock, keringő, twist, magyar- és cigány csárdás, a népség pedig – farsangfarka lévén – táncra perdült. Még ad hoc táncversenyt is tartottak a résztvevők. És ki gondolta volna, hogy a közel nyolcvanéves János bácsi a táncparkett ördögének bizonyult. Ja, és hogy szavunk ne felejtsük, az előadást, mulatságot és miegymást az 1026. sz. Szent László Király cserkészcsapat szervezte. Reméljük, köszönetet nem várnak, hiszen a cserkész ott segít szívből-lélekből, ahol kell és tud.