Mi is az a síelés? Sokan mondják, sport, valaki azt állítja, szenvedély, de szerintem művészet. Azért gondolom így, mert ha gyönyörűen űzzük ezt a tevékenységet, repülőről nézve úgy húzzuk az íveket, mintha festenénk...

Én már 7 éve síelek, de az idei tábor alatt is sok újat tanultam társaimmal együtt, például azt, hogy hogyan kell letenni a kezünket kanyarodáskor, vagy miként kell szépen curlingezni, ami annyit jelent, hogy nagy íveket húzunk. Tudunk már veszély nélkül a szűz hóban síelni, sőt, megtanultunk ugratni is benne.

Sajnos ez alatt az idő alatt sok súlyos baleset történt. Többször jött a mentőhelikopter, sokszor vittek le sérültet a felvonó aljába, majd a kórházba. A mi csapatunkból szerencsére senkinek nem esett komolyabb baja.

Az utolsó napokban már a kezdők is profin csúsztak, még a nehezebb terepeken is. Sok szép emlék fűződik az idei síeléshez is, bár a látási viszonyok elég rosszak voltak a pályákon. Gyakran az orrunkig sem láttunk a ködtől vagy a szakadó hótól, de bennünket, gyerekeket ez kevésbé zavart, mint az értünk aggódó felnőtteket. Szerencsére a mindenki által viselt rikító narancssárga mellényről felismertek minket. Néhány részen óriási szűz hó volt, az erdőben sok helyen elérte a 180 cm-t is! Ha véletlenül valaki rátért erre a tiltott pályára, az nehezen ásta ki magát onnan. Napirendünk a következő volt: reggeli, indulás síelni, oktatás délelőtt, délben ebéd, majd szabad síelés. Ezt azért szerettük nagyon, mert ilyenkor a saját tempónkban mehettünk a barátainkkal, a gyakorlottabbak rácsúszhattak a free ride pályára, ahol jókat lehetett ugratni.

A tanárok nagyon kedvesek voltak. Mindenhol segítettek, ahol csak tudtak. Remélem, jövőre is megszervezik ezt a páratlan kikapcsolódást számunkra.

Köszönet az oktatóknak, akik minden évben tanítanak bennünket síelni: Hegedüs Rolandnak, Kiss Ferencnek, Kiss Zsombornak és Ripszám Lászlónak.

Százhalombattai 1-es Számú Általános Iskola, Gulyás Bence

A sítábor

A sí nyilvánvalóan az egyik legkedveltebb és legnépszerűbb téli sport mind hazánkban, mind külföldön. Bár az országban kevés a síelésre alkalmas pálya, az igazi rajongó mindig megtalálja az utat a hegycsúcsra, mint például iskolánk, a Százhalombattai 1. Számú Általános Iskola, amely hosszú évek óta Ausztriába, azon belül a Gerlitzen nevezetű síparadicsomba jár síelni. A résztvevők még a sok órás úttól sem rettennek meg, melyet busszal kell megtenniük. Az egy hetes tábor-mámor mindenkit kárpótol a fáradtságért.

Természetesen nem csak a gyerekek, hanem a felnőttek is szívesen jönnek a táborba, hiszen vagy saját tapasztalatból tudják, vagy másoktól hallottak csupa jót a programról. Itt valamennyi résztvevő talál barátot magának. A táborhelyen mindenki a számára legjobb felszerelést kölcsönözheti ki, emellett eltérő nehézségű sípályák állnak rendelkezésre, különböző tudású síelőknek. Minden tanár kiváló oktató és kiváló síelő is. Senkinek sem lehet rájuk panasza.

Korgó gyomrunk éhségének csillapítására kiválóan alkalmas a tábori menza és a sípályák alján található "hütték", melyekben megkóstolhatunk olyan osztrák ételkülönlegességeket, melyeket látva és ízlelve összefut a nyál a szánkban. Aki inkább a magyarosabb vonalat támogatja, azt a kedvességükről is híres osztrák emberek szíves-örömest kiszolgálják.

A tábort mindig is körüllengte valami misztikus jókedv. Előnye a táborhelynek, hogy helyben tudunk szórakozni, hiszen a hóban több órán keresztül is el lehet játszani. Ezen kívül a szolgáltatásokhoz tartozik egy úszómedence és egy jól felszerelt játékterem. Ilyen programok mellett olyan gyorsan repül az idő, és már észre sem vesszük, hogy az egész napos síelés után gyakorlatilag állva elalszunk. Kicsit giccs, de tényleg mindenki "happy".

Aki egyszer belekóstol az "egyes iskolás sítábor" örömeibe, az soha többé nem akar mást, csak még egyszer ezzel a csapattal síelni. Izgatottan várja majd a telet, hiszen tudja, hogy a hegyek ormain most is szállingózva hull a hó és csak arra vár, hogy a csapat végigcsússzon rajta sílécével.

Aki kedveli a kalandot, a jó társaságot, és a sport adta örömöt (na meg a mínuszokat), annak itt a helye, várjuk sok szeretettel. Senki se feledje: nincsen utolsó csúszás, csak utolsó előtti!!!

Százhalombattai 1-es Számú Általános Iskola, Kántor Flórián

8.b