2013. október 6-án reggel indultunk a Comenius "Skills for life, skills for future" projekttalálkozó következő helyszínére, Finnországba Loimaa városába az Arany János Általános Iskola és Gimnázium képviselőiként. Már izgatottan vártuk, hogy felszálljon a repülő és odaérjünk Helsinkibe. Néhány finn tanuló eljött értünk a repülőtérre, és amíg vártuk a spanyol diákokat, megismerkedtünk velük. Innen még hosszú volt az út "új" családunk otthonaiba, ezért már nagyon kimerültek voltunk, mikor odaértünk. A családok finom vacsorával és nagy szeretettel fogadtak minket. Egész héten otthon éreztük magunkat, olyan volt, mintha mi is a család tagjai lennénk.

Másnap reggel máris belepillanthattunk egy finn család hétköznap reggelébe. Miközben az iskolába mentünk, észrevehettük, hogy milyen nyugalmas ez a város és, hogy milyen hatalmas erdő veszi körül. Az iskola hatalmas épületéhez képest tanulóinak száma viszonylag alacsony. Első pillantásra látszott, hogy nagyon modern épület, és ez be is igazolódott. Ismerkedéssel és játékkal kezdtük a napunkat, de először csak a program résztvevői mutatkoztak be egymásnak. Később megismerhetett minket az iskola összes tanulója. Minden napra jutott prezentáció, amit elő kellett adni, és úgy gondolom, hogy nagyon jól teljesítettünk, hiszen sokat készültünk rá és sok segítséget kaptunk. A hét során bepillanthattunk néhány órára. Nagyon érdekesek voltak, de mindközül a legjobb természetesen a finn óra volt, ahol mi is megtanultunk néhány hasznos kifejezést. Nagyon sűrű volt a programbeosztás és nagyon elfáradtunk, de megérte, mivel sok szép helyet láttunk. Ellátogattunk Turkuba, ahol megnéztük a Turku Kastélyt és Turku Katedrálist. Mind a két épület gyönyörű volt, és még a történetükről is tanulhattunk kicsit. Tettünk egy kellemes sétát a Tammela Nemzeti Parkban. Részt vettünk egy Loimaa-ban lévő cég bemutatásán, ahol hasznos tanácsokat kaptunk a jövőnkkel kapcsolatban. Minden napot és programot nagyon élveztünk, de mindközül a legjobb az utolsó este volt. Minden ország bemutathatott egy-egy különleges ételt és előadhatott egy kisebb produkciót. Nagyon sokat nevettünk és mindenkinek tetszettek, de úgy gondolom, ezután jött a hét csúcspontja, a kosármeccs. A loimaa-i csapat játszott, mi pedig egy emberként szurkoltunk nekik, és szerencsére örömmel ért véget a meccs, mert "mi" nyertünk.

Szombat reggel korán kellett indulnunk Helsinkibe. Sajnos, a finn diákok nem kísérhettek el minket, de kaptunk elég időt a búcsúzásra. Megígértük egymásnak, hogy tartani fogjuk a kapcsolatot, reméljük tényleg így lesz.

A mi repülőnk későn indult, ezért előtte körülnéztünk Helsinkiben. Mindannyian egyetértettünk abban, hogy ez egy igazán lenyűgöző város, ahova még legalább egyszer szeretnénk eljutni. A repülőtérre visszaérve kissé szomorúan, de sok-sok emlékkel gazdagodva ébredtünk rá, hogy itt az ideje hazaindulni.

A következő találkozó iskolánkban lesz, és már izgatottan készülünk, hogy mi is ilyen kiváló programokkal tudjuk szórakoztatni az ide látogató diákokat és tanárokat.

Rádóci Kitti 9.a