"Már jó ideje tervezem, hogy visszatérek Magyarországra" - Párkányi Tamás (22 éves), Anglia, Widnes

2012 januárjában született az ötlet, mivel már benne vagyok a korban, felelősséget kell vállalnom és el kell indulnom a saját utamon. Akkor úgy gondoltam, mint sokan mások, külföld ideális lesz a pénzkeresésre. Bele is vágtam. Egy ügynökség segítségével jöttem ki, akik elhelyeztek a widnesi TESCO raktárban. Widnes Észak-Angliában található, közel Manchesterhez és Liverpoolhoz. Jártam az itteni Riverside Collageba angolt tanulni. Minden jól alakult, rövid idő után meg is kaptam az "előléptetést", ami azt jelenti, éjszaka dolgozhattam, tehát több pénzt kereshettem. Viszont ahogy telt-múlt az idő, rájöttem, jobban szeretnék a családom, a barátaim és a régi közösségem körében helyt állni. Tervezem mielőbbi visszatérésem, amint sikerül elérnem a jelenlegi célomat, azaz összegyűjtenem azt az összeget, amit kitűztem magam elé. Ezt szeretném minden környezetét elhagyó fiatalnak tolmácsolni. És azt, hogy ne panaszkodjunk a minket körülvevő események, emberi és nemzeti közösség miatt, hanem fogadjuk el vagy változtassunk rajta. Legalábbis én ezt tűztem ki feladatomnak.

"Rómában, mint egy római" - Bánki Árpád, Németország, Ehingen

Dolgoztam, de meguntam, hogy várok a csodára. Már ott is felvetődött, hogy áthelyeznek Amerikába, de nem úgy jött ki a lépés, így megragadtam egy másik lehetőséget és egy ismerősön keresztül Ehingenbe kerültem, nem messze a Duna forrásától, ahol a folyó még kisebb, mint itt Battán a Bara. Most projektvezetőként dolgozom egy telekommunikációval foglalkozó cégnél, ahol többen is dolgozunk Százhalombattáról. Addig maradok, amíg tartanak a megbízások. Nem tervezem, hogy hazajöjjek, akár örökre itt tudnék maradni. Azt tapasztalom, hogy hiába van Százhalombatta kiváltságos helyzetben az országban, egyre általánosabb a depresszió a gazdasági feszültségek miatt. Németországban szabadabban gondolkodnak az emberek, mások a problémáik, inkább szociális jellegűek, mint anyagiak. Az alapvető fogyasztási cikkek jelentősen kedvezőbb áron érhetők el.

Körülbelül ugyanazok az árak, mint itthon, de jóval magasabbak a fizetések. A németek nehezen ismerkednek, és ez összefügghet az egyre több vendégmunkással, de ha azt látják, hogy tevékenykedsz és szorgalmas vagy, akkor ki lehet vívni a megbecsülésüket. Mivel nem sok minden köt Magyarországra, könnyebb a kint maradás mellett döntenem. A kollégáim, akiknek családjuk van, minden alkalmat megragadnak, hogy hazajöhessenek, vagy tervezik, hogy kihozzák a szeretteiket, és van, aki már ki is hozta. Azzal tudom leegyszerűsíteni az ittlétet a magam számára, hogy elfogadom a dolgokat, különben ezen őrlődnék. Láttam már ilyet: értetlenkedés, dühöngés, gyűlölködés a vége.

"Magyar kisfiút szeretnék" - Kolozár Simon (22 éves) Németország, Waldorf

Otthon jó német nyelvtudással, de csak érettségivel nem nagyon találtam munkát. Egy hónapja kerestem, amikor édesapámtól kaptam egy lehetőséget, hogy munkatársat keresnek a cége németországi műhelyébe. Amikor ott véget ért a három hónapos projekt, hazamentem, de aztán felmondott a tolmács és megkértek ugorjak be a helyére három hónapra. Ebből lett mára tizenhat hónap. Külszerelésen dolgoztam Berlinben, Frankfurtban és Hamburgban. Volt, hogy nyolc napig nem állt el az eső, reggeltől estig ott álltunk az állványon, meg sem tudott száradni a ruhánk. Rengeteget dolgoztunk, egész nap összezárva. Négy-öt hetente mentünk haza három-négy napra. Utána mindenki kisimulva jött vissza, de az ingázás hosszútávon nem embernek való. Egy idő után a pénz sem motiváció. Bár otthon sosem fogok annyit keresni, de a honvágy, a kötődés, a barátok, a barátnő erősebb. Aztán a 15. hónapban azt mondtam, vagy én megyek haza, vagy a barátnőm jön ki hozzám. Épp hazamentem volna, amikor kaptam egy újabb lehetőséget. Waldorfban leszek koordinátor, ami szakmailag is fontos előrelépés számomra. Azt tervezem, munka mellett esti iskolában vagy tanfolyamon fogok olyan ismereteket szerezni, ami segíti majd a munkámat. Már találtam egy autószerelőt, meg egy brácsást Waldorfban, összesen vagy öt magyar család él itt. Amikor megkérdeztem a barátnőmet, kijönne-e, egyből igent mondott. Nekem azért ennél tovább tartott. Neki is keresünk valami munkahelyet. El tudnám tartani, de akkor nem haladnánk a célunk felé, ami az, hogy hazamenjünk, és saját házat építsünk. Sajnálom, hogy emiatt el kellett hagynom az országot, de pillanatnyilag úgy néz ki, ez a legjobb döntés. Szeretném harminc éves korom előtt megvalósítani a terveinket, mert magyar kisfiút szeretnék.