Tisztelt Szerkesztőség!
Egy civil, zenekedvelő közösség, a Szent István Kórus nevében keresem meg önöket és fordulok a nyilvánossághoz.
Kórusunk 2003 óta működik. Kórustagjaink és karnagyunk az éneklés szeretete, a klasszikus zene értékeinek közvetítése mellett elkötelezett a természeti környezet megóvása, környezetének szépítése iránt is. Jómagam okleveles agrármérnöki ismereteimmel segítem ezt a törekvést. Éppen ez az elkötelezettség bátorított bennünket abban, hogy kórustagjaink, civil barátaink, támogatóink anyagi segítségével fenyőfát ültessünk a város főterén, a Római Katolikus Egyházközség területén, a Makovecz Imre által tervezett templom főbejáratánál.
Az ünnepi eseményre 2011. május 28-án került sor. A fa mellett egy táblát is elhelyeztünk, hogy aki arra jár, olvashassa a rajta látható üzenetet.
A táblára Hannes Tuch német erdész, író és költő Az erdő sóhaja című művét gravíroztattuk:
VÁNDOR, ha elhaladsz mellettem ne emelj rám kezet!
Én vagyok a tűzhelyed melege hideg, téli éjszakákon.
Én vagyok tornácod barátságos fedele,
amelynek árnyékába menekülsz a tűző naptól,
gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok a gerenda, mely házadat tartja
Én vagyok asztalod lapja,
Én vagyok az ágy, amelyben fekszel,
a deszka, amelyből csónakodat építed.
Én vagyok a házad ajtaja, bölcsőd fája,
koporsód fedele. NE BÁNTS!
Ugyanez a szöveg olvasható többek között a Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark (Veszprém) erdei tanösvényének bejáratánál is.
A fa az eltelt évek alatt megerősödött, bár a fűnyírások alkalmával alsó ágai megsérültek, leszakadtak. Ettől óvandó körbekerítettük a tövét.
A tábla mindeddig sértetlen maradt. Bíztunk is ebben, hiszen a fa és a tábla a kamerákkal őrzött Szent István téren van.
A durva rongálás azonban megtörtént, és nem egy eldugott kis utcácskában, hanem a város főterén.
A tábla eltűnését 2013. június 28-án tapasztaltam. Megkerestem a kórus vezetőségét, azonnali cselekvésre szántuk el magunkat. A rongálást bejelentettem a Közterület-felügyelet és a Polgármesteri Hivatal felé. Bejelentésemre még nem kaptam választ. Időközben a betonból kitépett tábla a roncsolódott rúddal megkerült, a Szent István templomban őrizzük.
A tábla kitépésével a felelőtlen elkövetők, ha nem is tetemes, de anyagi kárt okoztak, az eszmei kár azonban sokkal súlyosabb. Főként, mivel alig két héttel a tábla megrongálása előtt kellett közterületen, saját költségből telepített és gondozott kert rongálását, virágkitépést jelentenem, ahol szintén komolyabb anyagi kárt okoztak az elkövetők.
Több fontos kérdés merül fel, amely minden ilyen magán-, vagy közterületen lévő tárgy rongálása esetében jogos:
1. Egyesek miért nem tisztelik a mások, akár az önkormányzat által létrehozott értékeket?
2. Miért nem hatékony a céltalan vandalizmus felszámolására létrehozott, a lakosság adóforintjaiból működtetett szervezetek munkája?
3. A rongálásban résztvevők felkutatása után miért nem születik elrettentő ítélet, komoly felelősségre vonás?
4. Miért akadozik, kap kevés nyilvánosságot azon civilek, civil szervezetek munkája, akik szabadidejükben, saját pénzükből akár egy kisebb kezdeményezéssel is, de felhívják a figyelmet a környezeti károkra, a környezet növény-és állatvilágának megóvására, szépítik a környezetüket, a várost?
Tisztelt Szerkesztőség!
Kórusunk és tágabb környezetünk megdöbbenéssel tapasztalta a vandalizmust és azt a passzivitást, ami a tettesek felkutatását követte. Tisztában vagyunk vele, hogy nem állhat minden fa mellett egy közterület-felügyelő vagy rendőr. Sajnos, ez a vandalizmus a tettesek megnevezése nélkül arctalan marad, az elkövetők a névtelenség mögé rejtőzve legközelebb is meg fogják tenni ugyanezt szemérmetlenül és bátran, hiszen látják, hogy semmi felelősségre vonás nem követi a garázdaságot. Továbbra is ellopják majd vagyontárgyainkat, elcsúfítják tereinket, műemlék épületeinket, parkjainkat, kertjeinket.
Tisztelettel: Pintér Renáta és a Szent István Kórus tagjai,
Strauszné Könözsi Vera karnagy, civil támogatók
