Ez az álomszerű világ elsősorban a Budapest belvárosában élő Rácz Katinka fejében létezik, aki nyolc éve lépésről-lépésre telepíti át a várost a valóságba: kiürült italosüvegekre festi meg az épületeket. 2012 ősz óta egy újabb csavarral már a facebook virtuális valóságában is látogatható az Üveg Város.

- 2005-ben kezdődött, amikor egy kis egydecis whiskys üvegre ráfestettem egy templomot, egy unicumosra pedig egy palotát. Ezek utána ott álltak az asztalomon és nagyon sokat nézegettem őket. Aztán a háztartásban található összes üvegre házakat kezdtem festeni. Amikor elfogytak, a barátaimtól kaptam újakat. Majd amikor már nagyobb méretekben kezdtem gondolkodni és rájöttem, hogy sok egyforma, kocka alakú palackra lesz szükségem, a kedvenc helyeimen – a Toldiban, a Sirályban és a Kisüzemben – is elkezdték nekem gyűjteni a pultosok. Főleg onnan származnak az "épületek", de van, hogy máshonnan is elhozom a kiivott készleteket. És persze a barátaim továbbra is felkeresnek a háztartásukban kiürült vagy a környezetükben felfedezett üvegekkel. Mindkét vonal nagyon fontos számomra. Jó érzés, hogy gondolnak az Üveg Városra, és izgalmas belegondolni, hogy akik között szocializálódtam az elmúlt tíz évben, ezekből az üvegekből ittak.

- Az Üveg Város tehát közös munka?

- A házakat egyelőre egyedül festem az otthonomban. Az építésnek ebben a szakaszában fontosnak tartom, hogy ez egyelőre így maradjon. Azon túl, hogy házakat festek, egy világot szeretnék felépíteni. Gondolatokkal, múlttal, álmokkal teli várost szeretnék kitalálni, ezért nagyon jó a folyamatos kontakt. Most épp a városszerkezet mozgat legjobban, legszívesebben egész nap "legóznék" az üvegekkel. Emellett nagyon inspirálóan hat rám, ez a város közepén, egy lakásban, a bútorok között épülő város, és ezekkel a viszonyokkal való játék.

- Az, hogy a nagyközönség számára elsősorban a facebook-on látható, hogy dominál a kék szín, a törékenysége és a vonalak finom grafikája számomra azt erősíti, hogy ez mégiscsak egy látomás, azt az összbenyomást kelti, hogy itt valami illékony, nem valóságossal van dolgunk. Ez a lakás mélyén, bútorok közt épülő komplett kis város egyszerre fájdalmasan magányos és izgalmasan hívogató. Zárkózott és rejtőzködő világ, ami értő és hasonlóan érzékeny lakókra vár. Kinek épül az Üveg Város? Milyen megfontolásból nyílnak éppen ezek a szolgáltatások?

- A facebook oldal egyelőre a munkafolyamat bemutatásáról szól annak a kicsi, de számomra fontos közösségnek, akiket úgy érzem, tényleg érdekel. Nem áll távol tőlem a magány és az elidegenedés sem, tetszik ez az állapot és szívesen ábrázolom. Viszont a társas kapcsolatok, igazi örömök és szenvedélyek, közös élmények is ugyanúgy részei az egésznek, de azokat nem akartam egyedül kifejezni. A facebook-kal elkezdődött a kommunikáció a város és leendő lakói között. Például van már szerencsejáték-ügyi szakreferens, miatta épült az első kaszinó. Tehát egyrészt átgondoltam, mire van szüksége egy városnak, hogy működni tudjon, hogy lakható legyen. Másrészt kéréseket is szívesen teljesítek, sokszor a barátaim inspirálnak helyeket, vagy saját élményeimet, emlékeimet költöztetem be. A végeredményt majd szeretném nagyobb közönség előtt bemutatni, de addig még nagyon sok munka van. Szeretnék megvalósítani egy animációs filmtervet itt a lakásban, készülök pályázni forgatókönyv-fejlesztésre, és úgy érzem, még emellett is számtalan lehetőség rejlik benne. Három építész ismerősömmel – Soltész Noémivel, Pajer Nórával és Jánosi Andrással – egy terepasztalon bevilágítva képzeljük el bemutatni az Üveg Várost, ami addigra biztos, hogy nevet változtat. De először is rengeteget kell még festenem, úgyhogy közben lesz időm gondolkodni.

(Fotók: Kertész Mónika és Kalotás Csaba)

https://www.facebook.com/pages/%C3%9CVEG-V%C3%81ROS/252361264889539?fref=ts