Az idén 31. alkalommal rendezték meg a nagyszabású sport- és közösségi eseményt, amin rendszeresen vesznek részt százhalombattaiak is. A legfiatalabb közülük a 2004-es születésű Geier Veronika, aki második alkalommal indult neki édesapja, Krisztián kíséretében, a legidősebb, Szalló Gábor, aki júniusban töltötte be 64. életévét és harmadik alkalommal úszta át a Balatont.

Két battai is szerepelt a mezőnyben, akik már 12. alkalommal vettek részt a nagy kalandban. Egyikük Nagy Attila:

- Emlékeim szerint, véletlenül hallottam a Balaton-átúszásról, 1996-ban indultam először. Mindig mozogtam valamit egészség-megőrzési céllal, úgyhogy amikor az interneten elolvastam a jó tanácsokat és a véleményeket, úgy döntöttem, nekivágok. Első alkalommal nem az időre hajtottam, hanem, hogy átérjek a túlsó partra és ezt a hozzáállást javaslom mindenkinek. Kipróbáltam, milyen úszásmóddal, milyen tempóban, milyen beosztással tudnám a legjobb időt elérni. Általában 3-4 kilométer körül szokott eljönni a holtpont, feltámad az éhség, jön a fáradtság és hidegebb időben az átfázás. Ilyenkor a lehorgonyzott hajókon lehet feltöltődni, és úgy folytatni a túlpartig. Lehet persze készülni az uszodában, de egészen más a helyzet a nyílt vízen a hullámok között. Első alkalommal érdemes többen együtt indulni, bár ha segítségre van szükség, bárkit meg lehet szólítani a vízben vagy a hajókon, mégis jobb társakkal nekivágni.

Attila az elmúlt években igyekezett javítani a teljesítményén, de az idei alkalom különleges volt. Most először csatlakozott hozzá nagyobbik lánya, Anita, a barátnőjével, Lantos Karinával, és a két legfiatalabb battai induló, a már említett Geier Veronika az édesapjával, és a nála alig idősebb Lantos Florina. Így ezúttal Attila is az ő tempójukhoz alkalmazkodott. Miután a csapat egyik felével egyszer átért a boglári partra, visszafordult és a többiekkel együtt tette meg újra az utolsó száz métereket.

- Nagyon büszke vagyok a két ifjú hölgyre, akik 3,5 kilométer után, egy nagyszerű hajrával teljesítették az általuk kitűzött, 4 órán belüli szintidőt. Elismerés illeti a kis csapat minden tagját.

12 év tapasztalatával állítja, hogy a szervezés minden esetben nagyon korrekt volt. Az útvonalat 40-50 méterenként csónakok, vitorlások szegélyezték, az állandóan fel-alá cikázó elsősegély motorcsónakok ügyeltek a biztonságra, és azonnal kivitték a partra, ha valaki orvosi segítségre szorult.

- Amikor elindultunk, a móló végétől talán 100 méterre, integettünk és kiabáltunk a kompon visszautazó családtagoknak. Erre egyből jött a csónak, hogy mi a probléma, miért ez a nagy kiabálás? Azonnal észrevették a heves karjelzéseket.

A bázishajókon frissítőket, szőlőcukrot, gyümölcsöt vehettek magukhoz az úszók, megpihenhettek, megmelegedhettek a fedélzeten. A napi mozgás, séta vagy biciklizés biztosította normális kondíció is elég lehet az átúszáshoz, egy átlag szintidő eléréséhez. Aki pedig jobb időt szeretne elérni, érdemes kihasználni a város lehetőségeit és az év során a medencékben készülni.

- Nagyon nagy élmény volt a gyerekeknek, hogy sikerült ekkora távot átúszniuk. Külön dicséret illeti a közönséget is, akik a parton várták az ismerősöket, felemelő volt, ahogy drukkoltak. Mindenkinek javaslom, aki fontolgatja, vágjon bele! Nagyszerű érzés hátrafordulva, visszanézni a túlpartra.