Azt mondják, a saját testsúllyal dolgozó, szinte eszköztelen tréning következetes alkalmazásával félelmetes erőre lehet szert tenni, és aki eleget gyakorol, könnyedén elvégez olyan elképesztő mutatványokat, mint az egykezes fekvőtámasz, egykezes húzódzkodás vagy akár látványosabb tornász gyakorlatokat is.

Ezek a célok lebegnek a százhalombattai Csizmadia Levente és társai előtt is, amikor - nem törődve a fullasztó júniusi hőséggel és az őrülten rohamozó szúnyogokkal - hozzálátnak az aznapi edzéshez a Pannónia úti játszótéren. Nem telik bele néhány perc, és valamennyien úgy néznek ki, mintha zuhanyoztak volna. Közben a műanyag motorokkal rohangáló kisfiúk tátott szájjal figyelik őket.

Egy éve járnak ide, illetve egy másik parkba a Béke utcában - meséli a 23 éves főiskolás. Korábban évekig kajakozott illetve kondizott, de belefáradt a versenyzésbe és az edzőterem monotonitásába. A játszótér nem kerül semmibe, a saját súllyal történő edzés pedig természetes mozgás, amely kíméli az ízületeket, akár előző sérülések felépítésére is alkalmas. A calisthenic-nek és street workout-nak is nevezett mozgásforma persze nem teljesen új a nap alatt. Évezredes gyökerei az ókori gimnasztikáig nyúlnak. Levente a cirkuszi artistákat és a Rippel fivéreket is megemlíti: nemcsak erősek, hanem arányos és esztétikus a testük.

A Pannónia úti street workout csoport mintegy húszfős baráti társaság. Egy éve járnak össze edzeni - tikkasztó nyárban és hóesésben. Úgy vélik, a természetes körülmények hozzájárulnak a mozgásforma szépségéhez és jellemformáló erejéhez.

Sok eszközt, például mászókötelet, gyűrűt, súlymellényt beszereztek maguknak. Egy húzódzkodó rúd azért nagyon hiányzik – jegyzi meg Levente -, az ugyanis a sportág alapja. Egyre több településen épül úgynevezett "felnőtt játszótér", de szerintük az, ami nálunk, a Csónakázó-tó mellett található, "nagymamáknak való." Álmuk egy igazi szabadtéri edzőpark, ami kellőképpen kielégítené a street workout minden igényét. Úgy vélik, rengetegen járnának oda minden korosztályból, a felnövekvő generációk meg látnák, hogy nemcsak cigiző és italozó, céltalanul tengődő fiatalok vannak, hanem olyanok is, akik keményen dolgoznak, hogy erősek, egészségesek és szívdöglesztőek legyenek. Hisznek a sport közösségteremtő erejében, és céljuk élni is ezzel.

A társaságban nincsen edző. "Annál több tisztelet övez valakit, minél keményebben dolgozik illetve, hogy mennyire képes motiválni a társait" – meséli Levente, és ha jobban belegondolunk, ez tényleg nem az a terep, ahol így beszélnek a sporttársak: "Húha, apukám, mekkora a bicepszed?!"

A csoport "szaktekintélyének" Bárkányi István számít, aki a legrégebben foglalkozik a street workouttal. A 24 éves műegyetemista vékonydongájú kisfiú volt, 18 évesen nyomta le az első valamire való fekvőtámaszt, és mindössze egy éve abszolválta az első sikeres húzódzkodást. Amikor megismerte a fegyencedzést, azonnal otthagyta a konditermet, néhány hónapig egyedül gyakorolt, aztán létrehozott egy rajongói oldalt a Facebookon. Így indult el a százhalombattai csoport. Úgy véli, a szertorna utcára vitt változata remek lehetőség a fizikum harmonikus fejlesztésére. Nem is érti, miért nem építik be az általános iskolai testnevelésoktatásba. A gyakorlatok egyszerre veszik igénybe az egész testet, lépésről lépésre épülnek fel, és némelyikre felkészülni is évekig tart. Nem nagyon lehet "hülyéskedni", mert azt azonnal és kegyetlenül megbosszulja a szervezet. A calisthenic koncentrációt és fegyelmet kíván. Az együtt gyakorlók egymásra is odafigyelnek. Talán ennek – no meg a játszótér rugalmas biztonsági burkolatának – is köszönhető, hogy eddig egyiküket sem érte sérülés.

A 23 éves Pauliscse Sándor egy évig munka nélkül maradt. Nem tudott mihez kezdeni az idejével, így talált rá a neten a fegyencedzésre. Bár fizikai munkát végez és focizik is a megyei másodosztályban, mégis a nap fénypontjaként várja a játszótéri edzéseket. Azt mondja, a sikerélmény hajtja, vagyis az, hogy hétről hétre többre képes.

A 28 éves Volentics Tamás újoncnak számít a csapatban. Korábban kajakozott, falat mászott, kondizott, mindent kipróbált. "Nagyon megfogott, hogy tőlem függ, mennyit edzek, mennyit fejlődöm, megismerem a testem és folyamatosan feszegetem a teljesítőképességem határait – mondja. Mindehhez arra van szükség, hogy összpontosítsak, lecsendesedjek, magamra figyeljek. Úgy gondolom, ennek az élet minden területén hasznát veszi az ember."

Aki kedvet kapott a sportághoz és szeretne többet megtudni róla, vagy csatlakozni a battai csoporthoz, a satzerator@gmail.com címre írhat.