Bajban az igazság

- Jött a polgármester, a jegyző, a volt kollégáim a hivatalból – meséli Bélics Tamásné, a Polgármesteri Hivatal Műszaki Irodájának volt munkatársa, aki 1991 óta lakik a Kossuth utcában. – Érdeklődtem tőlük, mi a helyzet, miben segíthetek. Nagyon sokat dolgoztak itt az elmúlt napokban: szerveztek, irányítottak, vizet és ételt osztottak, ellenőrizték, mire van szükség és azt is, hogy rendben zajlanak-e a dolgok. Látva az előkészületeket, nem is aggódtam. A Kárász utcában búvárok rakták le a víz alá a homokzsákokat. Hálásak vagyunk mindazoknak, akiket iderendeltek vagy maguktól jöttek. Nagyon jó volt a hangulat, sokat beszélgettünk, kiderült, hogy érkeztek a lakótelepről, de Érdről, sőt Borsodból is, és ez nagy erőt adott nekünk. Nem is fáradtunk el, csak most utólag érzem, hogy azért mégiscsak keményen dolgoztunk napokon át.

A Kossuth utca talán legrégebbi lakója, Kaposvári László sok mindent látott már ezen a partszakaszon. A nyolcvanas években költözött az utca elejére, de korábban is Óvárosban lakott.

- 1954-ben a mostani focipálya közepéig ért a víz. Ezen a területen végig csak bulgár kertészetek voltak. 1956-ban a jég elzárta a Duna útját és a jeges ár elárasztotta ezt a részt. Aztán az oroszok szétrobbantották a torlaszt, akkor meg attól lehetett félni, hogy az áradás elsodorja Dunaföldvárnál a hidat. 1960-ban készült el ez az út, innen hordták a sódert az erőműhöz. Akkor még volt itt egy nagyobb gát, de azt az útra építették, úgyhogy 1965-ben elbontották. Sokan azt hiszik, hogy baj lehet abból, hogy a Kossuth és Hajós utca sarkáig tartó régi töltést itt-ott elbontották. De tudni kell, hogy az az erőmű zagytárolóját kerítette, amit már rég nem használnak, és nem függ össze a Dunával. Most, amikor láttam, mi történt a németeknél, azért nem voltam annyira nyugodt, de aztán rengetegen jöttek, zömében fiatalok. Olyanok, akiket még sosem láttam, pedig sok mindenkit ismerek Battán. Megnyugtató volt a sok segítség és a felkészültség. Le a kalappal az emberek előtt! Aztán vasárnap reggel háromnegyed kilenckor kint az utcán beszélgettünk a szomszédokkal. Csend volt és nyugalom, majd hirtelen nagy robajt hallottunk... A megemelt gát, a szervezettség megnyugtatta a környéken élőket, de azzal senki nem számolt, ami vasárnap délelőtt történt a Hajós utcában, ahol hirtelen feltört a víz és negyedóra alatt beterítette a környéket. Köztük Tóth András garázsát is embermagasságig feltöltötte.

- Biztonságban éreztük magunkat, hiszen a nyúlgát már 2006-ban is megvédett bennünket, és nagyon korrekt volt a védekezés. Amiatt bosszankodtunk kicsit a szomszédokkal, hogy a rendőrök egy idő után minket sem akartak a Dunához engedni, úgyhogy az internetről tájékozódtunk, hogy mi zajlik tőlünk néhány méterre. Beszélgettünk önkéntesekkel, akiket arról faggattak, hogy ki küldte őket. Amikor mondták, hogy senki, azt nem hitték el nekik. Aztán azt mondták, hogy a lelkiismeretük, úgyhogy végül engedték őket segíteni. Nagyon köszönjük az önkénteseknek és a hivatásosaknak is, hiszen a munkájuknak köszönhetően a Duna felől nem is tört be a víz! Sajnos azonban ez a rész egész Óváros csapadékvízgyűjtő területe. Amikor 1999-ben megvettem ezt a házat, másnap elárasztotta a pincét az eső. Azóta átalakítottam a lejárót és az utcában is megépült az úgynevezett expressz-csatorna. Nem tudom, jó helyen van-e itt a házak között. Szerintem, most azon jött vissza a Duna vize. Kíváncsian várom, mit állapítanak meg a szakemberek. A szomszédok napok óta segítenek kipakolni a garázst, aztán jön a takarítás, fertőtlenítés, a küzdelem a biztosítóval. Én annyit tudok tenni, hogy megemelem azon az oldalon is a garázslejáró falát, ahonnan most befolyt a víz, és nem papírdobozban fogom tartani a dolgaimat. Nagyon sok segítséget kaptunk az önkormányzattól, ez már a második konténer a ház előtt, van kapcsolattartónk a hivatalnál, egyből segítenek, ha kérek valamit. Igazán nyugodtak akkor leszünk, ha elvonul az ár és kiderül, miért tört fel a víz.

- Ha kinézek az ablakon, nem látok emberkéz alkotta dolgot, csak a Dunát, az erdőt, őzeket, fácánt, siklót – mondja Moldován Tamás, aki családjával 2011-ben költözött a Kossuth utca végére. – Imádok itt élni. Hogy a Duna tud ilyet csinálni, csak igazolja, hogy a természet részei vagyunk. Már az pozitív volt, ahogy az utca elején a rendőrök visszatartották a katasztrófaturistákat, akik egyébként 2006-ban kempingasztalokkal jöttek. Nagyon jól volt megszervezve a munka. Szerdán tudtam csatlakozni a gátépítéshez, aznap szinte be is fejeztük. Másnap délután láttam, hogy menet közben módosítottak a magasságon az előrejelzéseknek megfelelően. Ismerem, mivel jár építőmunkát szervezni, ezért értékelem nagyra, hogy nem voltak üres járatok, nem néztek tanácstalanul. Mindig volt homok, zsák, mindig volt ember, aki tudta, mit kell csinálni. Mindig is jellemző volt Battára, ahogy a nagykönyvben meg van írva: bőven időben felkészültek, úgyhogy mire ideért az ár, atombiztosan állt a gát. Felemelő érzés volt, látni ennyi embert, akik itt szakadásig dolgoztak. Az esték kifejezetten jó hangulatban teltek. Az utca megtelt emberekkel, találkoztam régi ismerősökkel. Számomra az a nagy tanulsága az elmúlt hétnek, hogy nem kellene veszendőbe hagyni az emberi kapcsolatokat, közösségeket. A vasárnapi vízfeltörés váratlan volt, de azt is igazán gyorsan megfékezték, egyből tudták, mit kell csinálni. Vasárnap elkezdték a Csónakos utcában azt a vízelvezető árkot. Hihetetlenül haladtak. Ott egy felesleges markolás nem volt. Hétfő reggel megemelkedett a garázsom szerelő aknájában a víz, gondoltam rákérdezek valakinél, hogy mi várható. Így találkoztam azzal a hölggyel, aki itt irányította munkákat. (Rajkai Béláné, a Polgármesteri Hivatal Műszaki Irodájának vezetője. – a szerk.) A nevét nem tudom, de nagyon profi! Le a kalappal! Teljesen higgadtan elmondta, hogy nem kell semmit csinálni. Mindig volt felelős ember, aki meg tudta állapítani és felelősséggel ki tudta mondani, hogy mi a helyzet, mi a teendő. És ez manapság nagy szó.