A jelenlegi kormányzat immáron három teljes éve regnál, azaz a gazdaság jelenlegi állapotáért teljes felelősséget visel, és már nem hivatkozhat a korábbi időszakokból örökölt nehézségekre. Az értékelést – helyhiány miatt - egyetlenegy mutatóra, a bruttó hazai termék (GDP) alakulására szűkítve érdemes végrehajtani (a GDP, azaz a tárgyévben előállított és értékesült javak összessége nem a legtökéletesebben mutatja a gazdaság állapotát, de nála jobb nincs). Akkor most nézzük, hogy miként alakult a reál, azaz az inflációs hatásoktól megtisztított GDP az elmúlt években mind idehaza, mind pedig a környezetünkben:
Amint az érzékelhető, 2005-2008 között egy enyhe, de fenntartható növekedési pályán mozogtunk. 2008 őszén a Lehman Brothers bankház csődje mintegy 500-600 bázisponttal (5-6 %) rontott a helyzetünkön, de ez igaz a többi, hasonló helyzetű ország esetében is. 2009 tavasza és 2010 ősze között egy helyreállítódási szakasz azonosítható, majd innentől kezdve esetünkben egy érdekes és nem várt folyamat figyelhető meg, mégpedig az, hogy a magyar GDP egyenletesen csökken és minden jel szerint tartós jelleggel "bezuhantunk" a 2005-ös szint alá. A kérdés az, hogy van-e út felfelé. A különböző elemzőházak egybehangzó álláspontja szerint az elkövetkező években nagyobb esélye van a stagnálásnak, mint a növekedésnek. Az idei évre még a kormányzat is csak 0,8 %-os növekedést prognosztizál, aminek végeredményeként továbbra is a 2005-ös szint alatt leszünk. Mindenesetre álljon itt a legoptimistább hosszú távú előrejelzés, mégpedig az IMF prognózisa, ami 1,5 % körüli javulást kalkulál az elkövetkező évekre.
Ha az IMF prognózisa helytálló – és miért ne lenne helytálló, hiszen ők azért értenek hozzá -, akkor pár év múlva nemcsak a szlovákoknak és a lengyeleknek, de bizony még a bolgároknak és a románoknak is csak a hátát fogjuk látni, és azt is csak a távolban. Nagyon úgy néz ki tehát, hogy a jelen kormányzatunk hibás gazdaságpolitikát folytat.
Rákos Péter
