A megemlékezők egy csoportja a Szent István templomtól énekelve vonult az országzászlóhoz, ahol csatlakoztak a már ott várakozókhoz. Majd közös énekléssel, irodalmi és zenei betétekkel, imával, beszédekkel emlékeztek meg a gyászos napról és annak következményeiről.

Tóth Ernő, a KÉSZ Helyi Csoportjának elnöke kiemelte, hogy Trianon kapcsán ne csak az ország megcsonkítására, hanem a háború hőseire is emlékezzünk. Dörömbözi János filozófus beszédében leginkább a II. világháborút követő irodalomhamisítást emelte ki, mert szinte minden nagy költőnk, írónk papírra vetette fájdalmát az elvesztett területek és honfitársaink miatt. Ezek a művek azonban irredentának bélyegezve feketelistára kerültek. Az aktuális kötetekből nem egyszer versszakok, fejezetek maradtak ki. A filozófus Nietzsche-t idézte, hogy tudni kell felejteni, de a trianoni tragédiát nem lehet felejteni.

Illéssy Mátyás, a Szent István templom plébánosának imája után a résztvevők elhelyezték virágaikat, mécseseiket az Országzászló talapzatánál.