Főzés előtt alaposan mossuk meg a sonkát, a zsíros réteget azonban ne vágjuk le, mert az elkészítés során kiszárad a sonka. Ezután tegyük egy nagy fazékba, majd engedjünk rá annyi vizet, hogy bőven ellepje. Hagyjuk állni a vízben, így a tartósításhoz használt só nagy része kiázhat belőle. Ha nagyon száraz és sós a hús, akkor egy éjszakára is beáztathatjuk, ellenkező esetben elég egy-két óra is. Végül öntsük le az áztatólevet és ismét engedjünk a sonkára annyi hideg vizet, ami jól ellepi, majd tegyük fel főni. Amint felforr, vegyük vissza a lángot a legkisebb fokozatra. Akkor lesz igazán finom a sonka, ha a főzővíz lassan forr, és nem lobog, inkább csak gyöngyözik. Fedőt ne tegyünk a fazékra. A főzővízbe ízlés szerint tehetünk egy hagymát és egy kevés fokhagymát, esetleg borsot és babérlevelet is. Tovább gazdagíthatjuk az ízét, ha leveszöldségeket is teszünk mellé (sárga- és fehérrépát, zellert stb.), de ezeket csak akkor tegyük a fazékba, ha a sonka már félig megfőtt, különben szétáznak. Sót ne tegyünk a főzővízbe, mert elég sós maga a sonka is. A sonkát annyi ideig főzzük, ahány kiló (ha két kilós a sonka, legalább két órát kell főznünk). Ha van csont is a hús mellett, akkor próbáljuk azt kihúzni a sonkából a főzési idő végéhez közeledve – akkor van kész, ha könnyen elválik a hústól. A kötözött sonkát hústűvel ellenőrizhetjük, ha már könnyen bele tudjuk szúrni egész a közepéig, lekapcsolhatjuk a lángot.  A sonkát hagyjuk saját levében kihűlni. Ha gyorsítani akarjuk a folyamatot, akkor a (langyos) sonkát hideg vízbe is tehetjük, de semmiképpen se hagyjuk a levegőn kihűlni, mert akkor kiszárad és megkeményedik. Ha a vízben teljesen kihűlt, tegyük a hűtőbe. Csak akkor szeleteljük, ha már teljesen lehűlt és megdermedt.