Főiskolás srácok kortárs tapasztalataik alapján állítják, hogy sokszor épp a gazdag családok elkényeztetett csemetéi fordulnak ki legjobban magukból, mert hiába adott a szép ház és a drága autó, ha a szülőknek nincs idejük, energiájuk beszélgetni formálódó személyiségű gyerekükkel. Elég egy-két szélsőséges tag egy baráti körben – ami ebben a korban a legmeghatározóbb közösség a fiatalok számára –, a többiek a vad mintát fogják követni. Természetes, hogy a tízen-huszonévesek keresik a határaikat, és ha a próbálkozásaik következmények nélkül maradnak, ezek a motívumok az egyéniségük részévé válnak. Meg kell tapasztalniuk döntéseik negatív hatásait – egy keményebb berúgás után a másnapot, vagy a felelősségre vonást –, hogy megtanulják, meddig mehetnek el. Az apróbb balhékkal még a szüleik figyelmét kívánják felhívni magukra, ám ha ez reakció nélkül marad, jönnek a durvább megmozdulások: a városszintű rongálás.

Németh Margit szakpszichológus, a Mérei Ferenc pedagógiai intézet tanulmányában azt írja, a médiából ömlő tragikus hírek folyamatosan ráerősítenek arra a közhangulatra, hogy az országban egyre rosszabb a közbiztonság. Mindez állandó feszültséget tart fenn. A gyerekek felé az intolerancia és az agresszió közvetítődik az élet minden területéről.

Internetes fórumokon is felbukkan a kérdés: miért rongálnak a fiatalok? "A válasz egyszerű: bűnöző elme. Nem tud különbséget tenni jó és rossz között...". Egy másik szerint "a kiskorúakat törvény védi, miért ne tegyenek tönkre akármit, ha szent élőlények?" Ugyanakkor "a legnevesebb egyetemek új padjai is semmi perc alatt összefirkálódnak, holott az egyetemekre nem vesznek fel mindenkit csak úgy..." Egy újabb szempont szerint "azt hiszik, vicces" vagy "illegális dolgot tesznek, ami miatt jócskán megemelkedik az adrenalin-szintjük". Felbukkan egy extrém eset is: "egy öregasszonyt láttam, amint a falat firkálja rúzzsal...". A net-es közönség végül arra jut, hogy nagyrészt neveltetés kérdése, csordaösztön és igénytelenség motiválja a rongálókat.

Körömi Lajos közel negyven éve él Százhalombattán, 1994-ben kezdte a polgárőrség szervezését, tavaly május óta a Pest Megyei Polgárőr Szövetség elnöke. Véleménye szerint, városunkra nem jellemzőek ezek a cselekmények – épp ettől olyan szembetűnőek. Mindenesetre jelzik, hogy vannak a városban olyan fiatalok, akik kiemelt figyelmet kívánnak. Sok szülő nem direkt nem törődik a gyerekével, hanem kénytelen sokkal több időt a munkahelyén tölteni, ha nem akarja elveszíteni. Így viszont a gyermekével való kapcsolatát veszíti el. Nagyon fontos, hogy a szülőknek nem elég őszintének mutatniuk magukat, valóban annak is kell lenniük. Tipikus eset, hogy a telefonba azt mondja valaki, "úton vagyok, már itt és itt tartok" – miközben ennek tanúja a gyerek, aki pontosan látja, hogy még el sem indultak. Ennyi csúsztatás is elég lehet, hogy a fiatal csúnyán megcsússzon, hiszen hazugságon kapta azt, akit addig jó esetben feltétel nélkül tisztelt.

Visszatérő érv városunkban, hogy számtalan sport és kulturális lehetőség áll a fiatalok rendelkezésére. Ezek azonban többnyire pénzbe kerülnek, így nem mindenki tud élni velük, ezért a parkokban, köztereken próbálnak közösségi életet élni.

Mi a helyzet az olyan estékkel, amikor tele van a város ingyen programokkal, mégis rongálások történnek? Ez esetben talán épp az az üzenet, hogy "ez nem az én programom, engem nem ez érdekel! Mást akarok!" Vagy az, hogy nagyon is jól érezte magát, fel van dobva és már bátorra is itta magát a remek rendezvényen. A határokat feszegető, eszetlen alkoholfogyasztás az alapvetően dicséretre méltó – sport- vagy alkotóközösségbe járó, díjakat besöprő, példaértékű – fiatalból is könnyedén kontrollálatlan vandált csinál.