Kíváncsi vagyok, hány embernek kell még leesnie a vasútállomáson a vonatról ahhoz, hogy a biztonságos le- és felszállás megvalósulhasson?
A minap Kelenföldről jöttünk haza hagyományos "kék" vonattal. Pechünkre a mi ajtónk épp a forgalmi irodával szemközt nyílt ki. Szépkorú útitársam - mindkét térdében protézissel - leszállás közben elvesztette egyensúlyát, elesett. A forgalmi szolgálattevő úr volt kedves rászólni a földön fekvő hölgyre, hogy miért ennél az ajtónál szállt le?!
Én nemrég Pécsről hazafelé jövet ugyanígy jártam az ajtóval. Úgy tudtam lejutni, hogy leültem a lépcsőre és lecsúsztam. Véletlenül az én sípcsontom is "meg van vasalva" egy baleset okán, tehát semmiképp nem vállalkoztam arra, hogy közel méter magasról leugorjak. Hogy aztán kabát- és ruhatisztítás is következett?Mit számít! Vessek magamra, ha oly botor gondolatom támadt, hogy vonattal érkezvén még le is szeretnék szállni! Fentről, a szerelvényből nem feltétlenül lehet kiszámítani, hogy hol fog megállni a vonat. Arra meg nincs idő, hogy rohangáljon az ember magasabb peront keresvén.
Egyébkéni is siralmas állapotok uralkodnak a vasútállomás területén! Az elhanyagolt, hepehupás, salakos terep - esős időben a különösen szórakoztató tócsákkal lehangoló látványt nyújt. Én nem mondom, hogy kétévente cserélt szökőkutas díszburkolatról ábrándozom a vasútállomáson, de a jó néhány száz /?/, ezer/?/ munkába igyekvő és hazatérő városlakó megérdemelne esztétikusabb környezetet a várakozás ideje alatt.
Nem érdekel, hogy ki a felelős a vasútállomási állapotokért! Nem érdekel, hogy kinek a "felségterülete" az elhanyagolt sínek közötti - előtti terület!
Az állomás épületére Százhalombatta van írva, tehát akár egyszeri vendégként, akár rendszeresen utazóként érkezik - indul valaki, megérdemelné, hogy ebben az egyébkéni magára sokat adó, szép, virágos városban biztonságos és esztétikus környezet fogadja.
Bálint Ferencné
