Színes világban élünk. Vannak kedvenc színeink és van, amit nem kedvelünk. Ez az érzés a lelkünkben jelentkezik, belső fantáziaképekben. Goethe szerint:" Semmi sincs kint, és semmi sincs bent, ami bent van, az van kint."Erre a kölcsönhatásra kell odafigyelni! Miért?
Volt egy nagyon szorgalmas hörcsög család. Egész nyáron fáradhatatlanul dolgoztak, hogy télen gondtalanul éljenek- kivéve egyik gyermeküket. Se jó szóval, se fenyítéssel nem tudták rávenni, hogy segítsen. Én is gyűjtök, mondta, de csak azt látták, hogy naphosszat ül egy rönk tetején. Magára hagyták, miután sikertelenül hívták a család tagjai. Eljött a tél, ami nem akart véget érni. Minden kamra kiürült. Kétségbeesés, tanácstalanság fogta el a barlang lakóit. Ekkor előállt a szófogadatlan kis hörcsög és mesélni kezdett: Emlékeztek milyen gyönyörű a nyári éjszaka sötétkék égboltján ragyogó sok csillag, és a zöldessárgán világító szentjánosbogarak a sötétzöld fűben? S ha az ég alja pirkadni kezd és a rózsaszín felhők mögül aranysárgán felragyog a nap a felhőket narancsossá varázsolja. Aztán felröppennek a fehér, kék, sárga, rozsdaszínű pillangók, hogy a kék, lila, sárga, piros virágokon reggelizzenek. Megérkeznek a madarak, zöldellni kezd a rét, a bokrok és a fák, s a lila és fehér orgonákat ringatja a szél. Aztán tűzpiros lesz az égalja. Lehet, hogy a következő reggel langyos esővel kezdődik, de a nap a Szivárvány 7 színét festi az égre. Mesebeli lilát, sötét pirosat, narancssárgát, ami világossá válik, mennyei halványzöldet, alá kéket, ami kékeslilába végződik!
A kis hörcsög mesélt és mesélt. Már senki nem gondolt az üres kamrára, az éhségre, de érezték a nap melegét, látták a színes virágokat és szippantották az illatokat. Így jött el a tavasz, s ezután a család hagyta, hogy a kis hörcsög gyűjtse csak össze a világ csodáit, amivel megtöltötte az üres odút, a szívüket, és a lelküket.
Keleti Anikó festőművész
