Hogyan zajlott az 1952-es esküvő? Korántsem olyan gazdagon, mint az egyik helyi vendéglőben megtartott gyémántlakodalom. Akkoriban, a háború után mindenki szegény volt – emlékezik vissza Broskó Ferenc 80 éves felesége, született Békes Teréz. Sinatelepről, ahol laktak, lovas kocsival mentek át Ercsibe a szertartásra, azután estebéd következett otthon, a szülőkkel, testvérekkel. Egy-két tyúkot tálaltak fel, kitől egy lábast, kitől egy fazekat kaptak ajándékba. Ő maga választhatott, esküvői ruhát vagy kosztümöt kér, persze, utóbbi mellett döntött, így volt praktikusabb. Nászút? Hát ezen már igazán jót kacag - önfeledten, teli szájjal, mint egy kislány. Annak idején talán ebbe a nevetésébe szeretett bele Feri bácsi.

Ő azt meséli, sürgő-forgó leány volt a felesége, sokat segített az anyjának és jól főzött. Ismerték egymást gyerekkoruktól. Együtt jártak iskolába, dolgozni a mezőre, mulatni a bálba.

Olyan jól táncoltak, hogy mindig a középpontba kerültek, és az évi négy-öt bálról az után sem mondtak le, hogy megszületett a kisfiuk. Amikor összekerültek, semmijük sem volt, de nagyon jó munkahelyet találtak a Sinatelepi állami gazdaságban, ahol Feri bácsi traktorosként, majd brigádvezetőként, Teri néni pedig meósként tevékenykedett egészen a nyugdíjazásig. Megtalálták a számításukat, nem koplaltak, motort, majd autót vásároltak, nyaralhattak a gazdaság üdülőjében, de munkahelyük támogatásával Sorrentóba, Németországba, Csehországba, Romániába is eljutottak.

Igaz, sokat dolgoztak, hiszen otthon várta őket a kert, a disznó, de mindenki tudta, mi a feladata. Sosem vitáztak, vagy ha mégis, másnapra mindig kibékültek.

Saját lány helyett két lányunokával és négy lány dédunokával kárpótolta őket az élet. Néhány éve a családhoz közelebb, a százhalombattai lakótelepre, emeletes házba költöztek.

Teri néni most is örömmel süt-főz. Ha kell, egy nap háromszor is leszalad a boltba. Azt mondja, máris több a jó ismerőse a városban, mint sok másnak, aki negyven éve itt lakik. Feri bácsi jobban megérzi az évek súlyát. Egyre magasabban van a harmadik emelet – viccelődik saját magán.

A polgármester üdvözletét és az önkormányzat ajándékát hozó küldöttséget könnyes meghatódással fogadják. Mi a titka el nem múló szeretetüknek? Talán kiszámíthatóbb volt az életük, mint ma sokunké. Talán több türelmet, kitartást, szerénységet tanultak a háború utáni nehéz esztendőkben. Talán tényleg megtartotta őket a tánc, az ének is, de biztosan fontos szerepe van a kettejük szép, hosszú kapcsolatában Teri néni nyolcvan évesen is elragadó nevetésének és Feri bácsi csendes humorának is.