Egy negyvenhat éves százhalombattai nő hosszas keresgélés után egy neves cég helyi kirendeltségénél talált négyórás takarítói állást. Örömmel és bizalommal fogadta el. Papíron ugyan minimális pénzt írt alá, de szóban megállapodott megbízójával egy sokkal elfogadhatóbb összegben, amit azonban végül nem fizettek ki neki.
Mivel azonban a munkáltatója azt ígérte, hogy megkapja, nem lesz gond, továbbra is bizakodó örömmel dolgozott még két hétig, amely időszak után azonban már egyetlen fillért sem kapott. Amikor felkereste a neves céget – ahol a konkrét munkát végezte –, hogy hassanak az őt megbízó vállalkozóra, kiderült, hogy a cég valójában egy másik vállalkozót bízott meg a takarítással, aki alvállalkozónak adta ki a munkát.
Az eset nem egyedülálló. Nők tucatjai élnek át hasonló átveréseket, de olyan kevés a munkalehetőség számukra a városban, hogy mindent elvállalnak, aztán reménykednek. A másik visszatérő "rémtörténet", hogy találnak munkát, bejelentettet, fizetnek utánuk járulékokat, és a bérüket is megkapják – igaz, nem sokat -, ezért viszont olyan körülmények között kell dolgozniuk, hogy – mivel beszélgetniük nem szabad egymással – némán könnyeznek a munkapad mellett. Az egyik cégnél szinte folyamatosan van felvétel. Persze az is hamar kiderül, hogy miért: próbaidőre veszik fel a dolgozókat, és valahogy senki sem felel meg az elvárásoknak.
Egykor több kimondottan nőket foglalkoztató munkahely is volt a városban - varroda, kenyérgyár, könyvterjesztő vállalat -, mára azonban valamennyi bezárt. Az ipari park az egyik legtöbb női munkalehetőséget biztosító terület, a foglalkoztatottak több mint egyharmada százhalombattai. A piac szabályai azonban nem teszik lehetővé, hogy a betelepedni kívánó cégeket bárki kötelezze, kizárólag helyi munkaerőt alkalmazzanak, ha a környező településekről kevesebb fizetésért is találnak munkavállalót.
Amelyik nő egyedül él, családfenntartó is. Ha kicsik a gyerekei, nem műszakozhat, és csak olyan munkakört vállalhat, amit időben össze lehet egyeztetni az óvodai vagy iskolai ellátással.
Az ingyen dolgoztatott takarítónő egyre több sorstársával találkozik. Mint mondja, negyven-ötven asszonnyal beszélgetett már erről a témáról. Az a véleményük, hogy nem elég panaszkodni, össze kellene fogniuk, fel kellene hívnunk a figyelmet magukra és arra, hogy segítségre van szükségünk.
Dr. Hegedüs Róbert önkormányzati képviselő kezdeményezésére tavasszal foglalkoztatáspolitikai felmérés készült a városban. Ebből is kitűnt, a legnehezebb helyzetben a pályakezdők, az ötven felettiek és a nők vannak.
- A város hagyományos ipari irányultsága miatt a foglalkoztatottak között alacsonyabb a nők aránya az országos átlagnál – nyilatkozta a képviselő. Ismeretei szerint jelenleg sem munkahely-telepítésről, sem szakmai átképzésről nincs terv a városban. Többszöri egyeztetés eredményeként azonban, november 1-jével havonta egy, szükség esetén több alkalommal kihelyezett ügyfélfogadást fog tartani az érdi munkaügyi központ.



