Van, aki magában tartja, emészti, más azonnal kiadja magából. Egyik a sarokba fordulva a körmét rágja, gyógyszert szed vagy leissza magát, más ordít vagy fut egy nagyot. Stressz nap, mint nap ér bennünket, ki jobban, ki rosszabbul viseli, mindenki másképp dolgozza fel. Ki hogyan? Ezt igyekeztük körüljárni.
Balpataki Katalin, történész: Régi módszerem, hogy leülök valahol – egy téren, vízparton vagy a kertben – és nézelődöm. Figyelem a madarakat, simogatom a kutyát, és arra gondolok, oké, nekem most rossz, de az élet szépen zajlik. A levelek lehullnak, de tavasszal úgyis kizöldül minden. Voltak nehéz időszakaim, amikor nyugtatót is szedtem. Attól ugyan nem oldódott meg a stressz, de legalább tudtam pihenni. Az utóbbi időben gyöngyékszereket készítek, de akár a mosogatás is jót tud tenni.
Balpataki Katalin, történész
Nyírő László, gazdálkodó: Nekem szükségem van rá, hogy egyedül legyek, és nem csak, ha feszült vagyok. Ha viszont nem lehetek magamban, akkor tuti az leszek. Foglalkozom lovakkal, és miattuk sokszor úgy kell tennem, mintha nyugodt lennék, aztán valahogy elhiszem, hogy az is vagyok. Azt látom, az emberek annyira beleélték már magukat ebbe a feszített ritmusba, hogy a saját békéjükre nem szánnak időt. Nem figyelnek a magukkal való kapcsolatra, amit akár magánynak is hívhatnék, de inkább önismeretnek nevezek. Feszültség két dolog között keletkezik: az egyik rész bennünk van, a másik pedig rajtunk kívül áll. Ugyanígy két dolog van, amiért kár aggódnunk: amin tudunk változtatni, és amin nem.
Nyírő László, gazdálkodó
Zolta Tibor, tűzoltó: A feszültség oldására közösségben a humor a legjobb, a nevetés, a vidám alapállás! Természetesen nem végletekig hegyezve. Az egyén feszültségének oldására valamilyen hobbi a legalkalmasabb, szeretek főzni (és enni!), olvasni. Szerintem a futás a feszültségoldásban a csúcs! Lényegtelen a tempó, nem kell rohanni. Közhelyesen hangzik, de az ember gondolatai fantasztikusan kitisztulnak futás közben! Ajánlom mindenkinek!
Zolta Tibor, tűzoltó
Kőváriné Lakatos Henriett, óvodapedagógus: Amikor hazamegyek az óvodából, igyekszem minél több időt tölteni a családommal. Sportolunk, beszélgetünk a férjemmel, a nagyfiammal és a lányommal. Ők is mosolygósak, vidámak, mint én. Szívesen nézek humoros előadásokat vagy filmeket, amin sokat lehet nevetni, de sajnos ritkán van rá alkalmam. Elég nehéz az ovi, sok a gyerek, némelyikükkel nem könnyű. A kollégákkal is, ha tehetjük, sokat nevetünk. Amikor ilyenekről beszélgetünk, az derül ki, hogy ők is vidám filmekkel szeretnek leginkább kikapcsolódni.
Kőváriné Lakatos Henriett, óvodapedagógus
Vetráb Mercedes, tanuló: Akár minden nap képes vagyok stresszelni azon, ha nem úgy jön ki a lépés, ahogy én akartam. Ilyenkor az a legjobb, ha mindent elölről átgondolok. A logika és az ésszerűség sokat segít. A legfontosabb, hogy nyugodt tudjak maradni és a kezembe vegyem a dolgok irányítását. Megpróbálok pontot tenni minden olyan dolognak a végére, ami még függőben van. Ez igaz akkor is, mikor valamit meg kell szervezni, vagy, amikor valamilyen személyes problémám akad.
Vetráb Mercedes, tanuló
Dr. Kárász Erzsébet, gyermekorvos: Rendszeres relaxációval, háttér CD-kel, a természet hangjaival. Tanultam gyermekhipnózist, tudom alkalmazni az ott elsajátított módszereket is. Esetleg még gyógyteával kiegészítem. De az jó feszültségoldás, ha a kezembe veszek egy könyvet vagy komolyzenét hallgatok. Azt vallom, a sérelmeket nem szabad felhalmozni. Én nem hordozom, ha valami bánt. Szavakban is kiadom magamból, ha kell.
Dr. Kárász Erzsébet, gyermekorvos
